KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ
A zárlat az eddigiekhez méltó:
„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.
Ki ínyenc, az tán fölsikolt,
de lassabb volt a gáz, min
a kávévíz csak tapsikolt,
és dongott, mint a jázmin,
szellőzködött a nagy melegbe,
míg odva mélyén elsimedve
morgott e nyelvi mű miatt,
morogjon, aki buksi medve,
édes hazám, ne vedd szivedre,
hadd legyek hűs”
Ezzel zárul a vers…
Nézzük részenként:
„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.”
Megint József Attila- parafrázis…
„Az éjjel bársony nescafék.”
Ilyen töménységben már eléggé fárasztó.
„Az éjjel bársony nescafék.”
Ez úgy fest, mintha az eredeti paródiája volna. Egybevetem őket:
József Attila:
„Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellõzködõ, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,”
Parti Nagy:
„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
rányitottam a vízcsapot.”
A forma hasonlít. A tartalom?
Nem annyira…
„Az éjjel hazafelé mentem,”
Illetve
„Az éjjel bársony nescafék.”
Ugyanúgy kezdődik, utána Parti Nagy nem tud ellenállni a második sor jelzőjének.
„…bársony nescafék.”
Ez már csak erőlködés. Parti Nagy érezhetően igen látványos zárlatot tervezne a vers végére.
„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;
Ehhez azonban már fáradt.
„„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán,”
Mi tagadás – izzadságszagú.
„ két csapott
kanál és tejporszármazék;”
Ez is. Nagyot akart – így sikerült:
„Az éjjel bársony nescafék.
Hűltek az utcán, két csapott
kanál és tejporszármazék;”
Szánalmas.
Folytatása következik.
