Vén Muskétás

KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ   A zárlat az eddigiekhez méltó:   „Az éjjel bársony nescafék. Hűltek az utcán, két csapott kanál és tejporszármazék; rányitottam a vízcsapot. Ki ínyenc, az tán fölsikolt, de lassabb volt a gáz, min a kávévíz csak tapsikolt, és dongott, mint a jázmin, szellőzködött a…

KÉTSZÁZHATVANHATODIK RÉSZ   Visszatérek a vershez.   „s bár törmelék az lenne még, mi csattogott volt,”   Ami új, a határozatlanság. Mélyről jövő tanácstalanság. Eddig ebben a versben ilyet még nem tapasztaltunk.   „s bár törmelék az lenne még, mi csattogott volt,”   Némi kapkodás. A…

KÉTSZÁZHATVANÖTÖDIK RÉSZ   Nézem tovább a művet.   „A hajnal már a sarkon áll, köztisztaságimunka kezd.”   Megértem. Itt elég nehéz volt folytatni a verset.   „A hajnal már a sarkon áll, köztisztaságimunka kezd.”   Mint a régi írásokban a szóelválasztó jel…   „A hajnal már a sarkon áll,…

KÉTSZÁZHATVANNEGYEDIK RÉSZ   Parti Nagy poétikai érzéke – minden kifogás ellenére – elsőrendűnek mondható.   „mire megy gyémánttengelyével ki nem nyugodhat egy lován?”   Ez viszont két kiváló sor.   „mire megy gyémánttengelyével ki nem nyugodhat egy lován?”   Ez már valódi…

  KÉTSZÁZHATVANHARMADIK RÉSZ     „s ha olykor, dinnyehéj nyomán, verses lovam megúsztatam,”   A kép amúgy igen szép lenne, kár a szándékos nyelvhelyességi vétségért.   „s ha olykor, dinnyehéj nyomán,”   Parti Nagy József Attila költészetét igyekszik követni. Más kérdés, hogy ez mennyire…

Megyek tovább a versben:   „Hazám, kiírtam már magam, s ha olykor, dinnyehéj nyomán, verses lovam megúsztatam, novell kéne inkább s román, s ha épp novell, félig román, vagy tán egészen az, lírám szájában édesül az étel, két szék között, az már igaz, mire megy gyémánttengelyével ki nem nyugodhat…

KÉTSZÁZHATVANADIK RÉSZ     „mennyit kibír egy versidom, csámpás rímecskék mennyi ökrét, és mennyi rep kényt, limlomot, mi egy kádmélyi szürcs öröklét rossz lefolyóján elfolyott, vagy most folyik le rajta épp, titá titá ez töltelék.”   A Költő érezte, hogy az előbbi sor után felettébb nehezen…

KÉTSZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ     Szóljon tovább a vers:   „Mint szerteszórt, lágy pislogás, nézlek, higanygőz partidon, te százszor összejárt kamás', mennyit kibír egy versidom, csámpás rímecskék mennyi ökrét, és mennyi rep kényt, limlomot, mi egy kádmélyi szürcs öröklét rossz lefolyóján…

KÉTSZÁZÖTVENNNYOLCADIK RÉSZ     Nézem tovább a verset, mert – szerencsére – sokkal erősebb rész következik:   „Engem a látvány meghazáztat, én városom megkönnyezem, Budapest, mint egy nyári láz hat, és lázmérővel szúr szemen.”   Ez a négy sor a versnek kerek és szép része. Személyes…

KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ     „hazám hazám te min – de nem.”   Azt viszont le kell szögeznem: a „lépcsőzetes értelmezés” legszélsőségesebb megnyilvánulása – legalsó lépcsőfoka – egyértelműen kizárható. Parti Nagy verse nem tagadja a hazafiságot, és nem ellenséges a hazával szemben.   A vers…

KÉTSZÁZÖTVENHATODIK RÉSZ   Olvassuk csak egybe:   ”a forma rácsán rendre átbú (bár össze kéne tartanom) a szertelóbált kezü-lábú, de hazafias tartalom, mit illenék kiköltenem: hazám hazám te min – de nem.”   Rímelni persze jól rímel…   Az újabb „zseniális” szójáték okozza ismét a…

KÉTSZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ   „a forma rácsán rendre átbú (bár össze kéne tartanom) a szertelóbált kezü-lábú, de hazafias tartalom,”   Ismét félrefut a vers.   „a forma rácsán rendre átbú (bár össze kéne tartanom) a szertelóbált kezü-lábú, de hazafias tartalom,”   Személyes vallomás a vers…

KÉTSZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ   A fiatalabb nemzedékek számára azonban a pufajka már egzotikus, ritkán látott kabátféleség. Már kevesen tudják, hogy a legendás vattakabát eredetileg az amerikai ipar ajándéka volt a szovjet hadsereg számára a Land-Lease keretében. Már az én generációm is az oroszokkal…

KÉTSZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ   A következő etap:   „A rím kedvéért: bandukoltam, mögöttem már a Jászai, és jöttek vélem szembe holtan kockacsaták vén ászai, aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás, itt minden éjjel hídavattás.”   Kissé körülményes módon folytatja versét a Költő, de ahány ember,…

  KÉTSZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ     Nézem tovább a verset.   A következő néhány sort egybe tartozónak tekintem:   „Mentem haza, s a haza hol van? halkan szuszogtak kinn a fák, álltak mint ágyúk, huzagoltan, s szétágyúzták az éjszakát.”   Az újabb blődli után megint egészen kiváló rész…

KÉTSZÁZÖTVENEDIK RÉSZ     „te szép aranykalászvegasz,” Egyszeriben újra van költői erő – nem is akármekkora.   „te szép aranykalászvegasz,” Ezt is érdemes megvizsgálni.   „te szép aranykalászvegasz,” Mitől ennyire erős ez a sor? Vegyük sorra:   A személyes kötődés…

KÉTSZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ     A folytatás se különb:   „hazám, hazám, te Mol, te Shell,”   Újabb parafrázis, ezúttal Vörösmarty verséből – amely Erkel Bánk bán című operájának partitúrájában is szerepel.   „hazám, hazám”   Sokan a magyarok második himnuszának tekintik…   „hazám,…

KÉTSZÁZNEGYVENNYOLCADIK RÉSZ   Ilyen szellemben folytatódik:   „ha fel-feldobott kő leszel, ha óvatlan vagy épp ravasz, és mondjuk puff, és rámesel, hazám, hazám, te Mol, te Shell, te szép aranykalászvegasz, tiéd vagyok, bármit teszel, tehozzád mindenem ragasz kodik s adyk.”   Ezt tekinthetjük…

KÉTSZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ     „ha egyfogaddal megeszel, a nyammogásod is vigasz,”   Így folytatódik a vers.   ha egyfogaddal megeszel, a nyammogásod is vigasz, Érdemes egyben is megnézni:   „Ha nyelvvel és ha felesel, ha Cola Light, ha langy melasz, ha pótkávé, mit teleszel kenyérrel…

KÉTSZÁZNEGYVENÖTÖDIK RÉSZ   Nézem tovább a verset. A következő etap:   „Ezernyi fajta népbe töppedt, de hetyke elmebajsza áll, láttam, egy szónok ordibál: csak keze van, mit égbe lökhet, mert bár a múlt merő öröklet, miért, hogy sorsa íly fatál', s csörgőként rázva csontos öklet, azt hiszi,…

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ   Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.   Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék…

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ   Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.   Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék…

KÉTSZÁZNEGYVENHARMADIK RÉSZ   Tovább:   Kialakul a mellékes elemekre való „építkezés” sajátos „poétikája”.   Lényegében anti-poétika keletkezik; a mellékes elemekre való koncentrálás felbomlasztja a verset, egyben a lírát is. Az így kiherélt líra alkalmatlanná válik funkcióinak…

KÉTSZÁZNEGYVENKETTEDIK RÉSZ   Tovább:   „Az égbolt füstös, lomha kotlett, szállongott rím és vérszaga.”   Láthatjuk itt is, hogy a forma primátussal bír a tartalommal szemben. Jelen esetben a keresztrím igénye az, ami a tartalmat alaphangon válogatja.   „Egy originál haza-ötlet hiányzott…

KÉTSZÁZNEGYVENEGYEDIK RÉSZ   Parti Naggyal se legyek igazságtalan. Ne egyetlen vers alapján ítéljek.   A választást a kánon híveire bíztam. Mindenképpen érdemes lehet a figyelemre az a mű, amelyről így lelkendezik a Méltató:   „Egy nagy vers a hazához. Lesz idő, amikor tanítani fogják a…