Pontosan egy éve kezdtem írni. Tudatosan vártam erre a napra, hiszen a regény egész első része is november 18-án játszódik – egy teljesen más évben.
A második részt most írom. Ez már egy teljesen más történelemben zajlik. Mondhatnám azt is: új idősíkot nyit. A valóságos históriához képest egyetlen jelentős változás történt: a főhősöm életben maradt. Minden más változás más ennek a következménye.
Közben még mindig folyamatosan gyűjtöm az anyagot; a gépem mellett egy könyvespolc tele az ide vonatkozó kötetekkel, és a vincsesztereimen is van néhány ezer oldal a témáról.
Ezzel nem szabad kapkodni.
A magyar történelem egy fontos pillanatában, valaki, akinek a valóságban is tovább kellett volna élnie, életben marad. Megváltozik a történelem. Talán nem az elszalasztott lehetőségekről fog szólni…
Ha a múlt másképpen is történhetett volna, a jövő is lehet másmilyen.
Nincs eleve elrendelés.
Az első rész végén, a hirtelen életveszély elmúltával hősöm önvizsgálatot tartott. Megértette, hogy meghalt volna, de tovább élt. Azt is, hogy neki talán így lesz nehezebb.
A feladat nagy. Az íróé is, a hősé is.
A hős szembenéz a magáéval:
Veni vincere invictum.
