Ez lesz az idei első bemutatóm. Várhatóan január 28-án.
Az előadók régi és nagyon kedves Barátaim. Nemrég igen kellemes estét töltöttünk Náluk, ahol egyebek közt a darabról is jót beszélgettünk.
Kérésükre néhány nappal ezelőtt kérésükre írtam még a darabhoz egy dalt, így a majdan elhangzó nóták száma tizenháromra emelkedett.
Igazuk is van: valamirevaló ál-adóellenőrnek szüksége van egy belépő nótára.
———-
Részlet a darabból:
——-
SANYI:
Snufit valóban kirúgták?
NASPOLYA:
Ki bizony!
SANYI:
A szegény marha!
Köreinket nem zavarja
Ezután már a sarlatán!
Boldogulunk mi is talán!
NASPOLYA:
Hát eddig nem boldogultál?
SANYI:
A lelkemet is kitettem,
S bármennyire igyekeztem,
Medvét egzecíroztattam,
Az oroszlánt reguláztam,
Ugrattam tűzön a kutyát,
Hajtottam kilenc paripát,
De minden mindig hiába,
Kalimpált a tigris lába,
De az is mindig hiába,
A sikert Snufi aratta,
Sikereimet ellopta:
Hiába volt disznón sapka,
A tapsot mindig ő kapta!
NASPOLYA:
Féltékeny voltál Snufira?
SANYI:
Féltékeny az eszed tokja!
Mert nem féltékenység ám az,
Ami igaz, jogos panasz:
A művész itt csak én vagyok,
Aztán csupán annyit látok,
Holmi ostoba kóklerek,
Emelgetők meg bűvészek
Viszik el a közönséget!
Cikket is írtam evégett
Híres idomár-lapokba,
De oly kevés nép olvassa
Azokat. Nincs semmi remény,
Hogy igazságot nyerek én!
Lapaj még legalább buta,
S mutatványa olyan suta,
Mint a vénlányok rétese;
Se vége se hossza sose,
Nyakatekert és unalmas,
Mint az arab lakodalmas.
Na de Snufi? Közveszélyes!
Miatta én csak szenvedek,
Minden este annyit nyelek,
Hogy elmondani sem lehet!
NASPOLYA:
Jaj, te szegény Snájdig Sanyi!
SANYI:
Csak ne sajnálj engem, bohóc!
Nincs a fejedben más, csak kóc!
