SZIGETVÁR KÖRNYÉKE, 1664. december 22. vasárnap
Rendes körülmények között másfél hónapig tartott az is, hogy Erdélybe elérjenek. Kényelmesen, nyugodtan, lassan vonultak fel mindig, hogy aztán hirtelen száguldozni kezdjenek. Most minden más volt; az egész hadjárat olyan száguldás, amilyenről talán még az őseik se hallottak soha. Vagy legfeljebb azon távoli őseiknek lehetett fogalmuk róla, akik egykor még – a lovas íjász hadseregek régi, dicső aranykorában – Batu kán seregével járták a világot. Ó, micsoda baranták lehettek azok, minő felfoghatatlan gazdagsághoz jutottak akkor a harcosok!
Ők most megmutatják. Megmutatják az egész világnak. Hadd ámuljon és rettegjen az elpuhult városi népek számos országa egészen a napnyugati óceánig.
Most megtudják, mire képesek a tatárok!
Tatárok! A világ legjelesebb katonái, és ez hamarosan be is bizonyosodik. Mindenki tudni fogja. Az egész világ. Ki lenne képes ilyen menetelésre tél idején rajtuk kívül? Sokáig fognak még erről dalolni az énekmondók a Krímben, de másutt is.
Mehmed Girej kánnak ilyen gondolatok jártak a fejében. A sereg Szigetvár közelében pihent, immár csaknem egy napja. Szükségük is volt már a harcosoknak a pihenőre, mert most következik a hadjárat legnehezebb része.
Ma este azonban indulni kell. A távolság nem nagy, és Allahnak hála, nagyon korán sötétedik, mert ezek az év legrövidebb napjai, mégsem lesz könnyű ekkora haddal észrevétlenül a Mura partjához lopakodni, és megkezdeni az átkelést. Száraz és fagyos idő van, és holnap estére akár farkasordító hideg is lehet, de mindenki azt állítja, a Mura addig már nem fog befagyni. Kár. Ebben az átkozott országban csak igen ritkán fagynak be fenékig a folyóvizek, ami most nagyon megkönnyíteni az átkelést, hiszen egyszerűen csak át kellene lovagolniuk a Mura jegén.
Remélhetőleg a török pontonosok érteni fogják a dolgukat. Másfelől koloncok a sereg nyakán, hiszen miattuk egészen biztosan lassabbak lesznek. Csak Zerinoglu ne neszeljen meg semmit.
Rettenetesen sok ló hullott el útközben, ezt kénytelen volt a nagyvezírnek is megüzenni. Köprülü Ahmed ígért ugyan kárpótlást, de azért nem haszontalan figyelmeztetni, hogy állnia kell a szavát. A krími tatár nép nem engedheti meg magának, hogy egyetlen hadjáratban ennyi értékes lovat elpazaroljon. A nagyvezír egész méneseket ajánlott, és cserébe mindössze egyetlen fejet kér. Ha majd Zerinoglu fejét megkapja, Mehmed Girej kánnak a sarkára kell állnia, hogy elegendő lovat kapjanak – sok más egyéb között – a szolgálataikért cserébe.
A pontonos alakulat aggasztotta. Nem akarnak átúsztatni a jeges – vagy legalábbis iszonyúan hideg – vizen, mert ha az összes ló elpusztul, gyalog bizonyosan nem jutnak haza soha. A hídra mindenképpen szükség van, de ez keményen korlátozza is őket.
Először is: a híd őrzésére a folyó mindkét partján hátra kell hagynia néhány száz lovast. Ezzel csökkenti a Csáktornya ellen bevethető erőt, de ez még hagyján. A pontonosok parancsnoka azonban, az a pimasz Murad aga kijelentette, neki az a parancsa, hogy legfeljebb egy napig várjon, és ha a tatárok addig nem térnek vissza, fel kell szednie a pontonokat, és távoznia kell.
Egy nap alatt nem lehet kirabolni az egész Muraközt. Vagy éppen Horvátországot. Bár ahhoz másutt is át kellene kelnie néhány folyón, de vannak hídjaik a gyauroknak.
Hazafelé azonban nem vezet más út, csak az a nyavalyás pontonhíd, amit ez a hájasodni kezdő vén török kutya tákol össze holnap este a Mura partján. Semmi sem lesz a rablásból. Erre a gondolatra Mehmed Girej összerezzent, valósággal fájdalmat érzett. Pedig arrafelé, Horvátországban – vagy akár Stíriában – mennyi pénz, érték, jól hsznosítható, piacra vihető drágaság várja, hogy tatár harcosok vegyék magukhoz! Mennyi gyönyörű fiatal lány és asszony; kedvüket tölthetnék rajtuk, ha a nyavalyás pontonosok nem korlátoznák az idejüket! Utána a legtöbbjüket jó áron lehetne eladni a rabszolgapiacon! Mennyi daliás ifjú és szép küllemű kisgyerek várna rájuk, Allahra! Ha a szüleiket levághatnák, azokat is mind jó áron lehetne értékesíteni!
Micsoda nyereslgtől fosztja meg őket a nagyvezír ezzel a nyavalyás parancsával! Tűrhetetlen!
Ha elküldi neki Zerinoglu fejét, mindenképpen közölnie kell vele, hogy a tatár had igényt tart rá, hogy kárpótolja őket mindazon jogos rablásért, amitől elestek! Így tisztességes! A nagyvezír nem lehet irigy kutya!
