A magyarok és horvátok felháborodtak a vasvári békekötésen. Egyetértek velük, magam is arcpirítónak, kétszínű, gyáva és erkölcstelen lépésnek tartom, erről már annak idején Hohenlohe altábornaggyal is beszélgettünk. Az pedig, hogy ehhez a nevetséges békéhez megszerezték a császár megerősítését is, csak Lipótnak a trónra való alkalmatlanságát bizonyítja. Amúgy is papnak nevelték a rendkívül csúf, csenevész, hitvány és féltékeny természetű uralkodót, most pedig különféle tehetségtelen csoportok koronás bábfigurája lett.
Korábban már írtam, hogy november tizennyolcadikán a kursaneci erdőben valakik merényletet kíséreltek meg Zrínyi gróf ellen. Erről még nem sokat tudok, de az a benyomásom, hogy ugyanazon udvari körök állnak mögötte, amelyek ezt a kirívóan becstelen békét megkötötték és szorgalmazzák.
A magyar rendek Zrínyi gróf vezetésével nemrég kieszközölték, hogy február végére a király országgyűlést hívjon össze Pozsony városába. Az a diéta sorsdöntő lesz a magyarok ügye és a királyság története szempontjából. Ha az uralkodó hajlandó a törvényességhez visszatérni, talán folytatódhat a török elleni háború, amely előbb vagy utóbb az ország felszabadításához vezet. Ha nem, akkor a felelősen gondolkodó magyaroknak talán vissza kell térniük a szabad királyválasztás náluk bevett és törvényes gyakorlatához.
Azért írtam meg ezeket Neked mind, drága Jane, hogy lásd, milyen izgalmak közt élek most is, miféle indulatok tengerárja habzik körülöttem.
Ott tartottam, hogy Zrínyi gróf összevonta azokat a csapatokat, amelyeket a tatár elleni harcra akart felkészíteni. Előtte nyolcszáz emberről beszélt, végül csaknem ennek a kétszeresét, másfél ezer katonát vont össze. A többlet részben abból adódott, hogy Gaudi tábornok (azt hiszem, bátran nevezhetem így) ragaszkodott hozzá, hogy a frissen toborzott, részben még kiképzés alatt álló tüzérségi ütegek és a szintén most felállított gyalogság is harci feladatot kapjon.
- Szagoljanak puskaport – érvelt Gaudi. – Ennél csak veszélyesebb körülmények között kerülhetnek később a tűzkeresztség elé.
Rám pillantott, én pedig kihúztam magam. Megtisztelőnek éreztem, hogy Gaudi András annyira bízik a tervemben, hogy úgyszólván veszélytelennek tartja az ütközetet az újonc csapatokra nézve.
Az újonc csapatok szervezése – úgy gondolom – összefügg a jelenlegi magyarországi alkotmányos válsággal. Zrínyi gróf évekkel ezelőtt keresztülvitte, hogy a magyar országgyűlés megszavazza egy állandó magyar királyi hadsereg létrehozását. Még Lipót császár sem emelt ellene kifogást, tehát jelenleg Magyarországon törvény írja elő egy, török ellen bevetendő állandó hadsereg létrehozását. A gyakorlatban azonban szinte semmi sem történt ennek érdekében.
Maga Zrínyi gróf megírta egy létrehozandó állandó magyar hadsereg szabályzatának egy részét, hogy a dolgot előmozdítsa, de ez sem hozott változást. Most azonban – vélhetően az alkotmányos válság hatására – sok magyar nagyúr érzi úgy, hogy szépen, látszólag észrevétlenül, de fegyverkeznie kell. A Zrínyi gróf által most szervezett, igen jól felszerelt csapatokból egy későbbi magyar hadsereg magja válhat. Magam is ennek a leendő magyar hadnak vagyok a tisztje, drága Jane.
Ott tartottam, hogy keményen dolgoztunk mindannyian, előbb ezren, aztán az utolsó napokban még annál is többen.
A legfáradságosabb munka kétségtelenül az aknászokra várt. Az ő számukat muszáj volt felszaporítanunk önkéntesekkel is, de sokan és szívesen jöttek, és nemcsak a beígért jó fizetség miatt, hanem azért is, mert kihirdették neki, hogy fosztogatni akaró tatárok számára kell sírt ásni – előre.
