Tóni és csapata villámgyorsan mozdult. Fél percen belül a mangonelek mellett álltak.
- Kioldani!
Hatalmas csattanásokkal lökték ki a görögtűzzel töltött csuprokat a gerendasudarak. Sivítva-füstölögve száguldtak a lövedékek a cél felé.
Nem várjuk meg az eredményt. A görögtűz máris becsapódik a vezetéklovak, meg az átvonulásra várakozó lovasok tömegei közé. Amerre fröccsen, gyújt, éget, kínzó, őrjítő fájdalmat okoz, és vízzel nem oltható el.
A másik gyújtózsinórköteget magam akartam meggyújtani, de nem éreztem magamban elegendő erőt. Intettem Kriszticsnek.
A strázsamester azonnal megértette a kimondatlan parancsot, és futva indult a még érintetlen gyújtózsinórokhoz.
Már a várudvaron futottunk a hátsó bástya felé, amikor Krisztics utolért bennünket. Néma kérdésemre határozott bólintással felelt.
A hátsó bástya alatti meredek partról kellett leereszkednünk, hogy elérjük a zsilip mellett ránk várakozó csónakokat. Ha kerülünk, és a könnyebb úton megyünk, a hajóhídról esetleg valaki észrevehet bennünket.
Féltem ettől az útszakasztól, de hamarosan kiderült, hogy nincs rá okom. A katonák jól ismerték az utat, és segítettek. Engem is karon ragadott valamelyik hajdú, és vigyázva-segítve terelgetett a helyes útra.
Még mindig hallottunk dörrenéseket, de a többségüket már a túlsó part felől. Az aknáink dolgoznak, alaposan befűtenek a tatárnak. Szépen, hosszúra nyúlt libasorban, lépésről lépésre araszoltunk lefelé. Amikor lenéztem, láttam, hogy messze alul valami megcsillan. A Mura.
Körülbelül félúton lehettünk, amikor hirtelen puskaropogás kezdődött messze a fejünk felett. A flinták és muskéták durrogásába néhány mélyebb hang is belezendült. Ágyúk. Elégtétellel bólintottam magamban. Kár, hogy Zrínyi gróf ezt nem látja. A halottnak vélt, felrobbantott Zrínyi-Újvár tüzet nyitott az ellenségre.
Folytatása következik.
