Amikor Anikó előterjesztette hétvégén a kérését, először nagyon morcos lettem, mert amúgy is tele voltam munkával.
Ezt a darabot annak idején nagyon szerette a pici-kicsik csoportja, hiszen rájuk írtam. Eddig csak egy változata volt, az eredeti.
Más mesejátékaimnak igen sok változata keletkezett az idők során. Legjobb példa erre a Fruzsina hercegnő. Annak idején a Jókai Színház az eredeti, tíz szereplős változatot mutatta be. Azóta azonban igen sok változata alakult ki, 11-től egészen a 24 szereplőt igénylő variánsig.
Az aranyvirág helyzete még cifrább. Itt is akad már 10-26 szereplő között mindenféle változat, de van olyan is, ahol nem is király van, hanem – királynő. Az uralkodónak hol egy lánya van, hol kettő, hol három.
A darabot mindig az adott csoporthoz, létszámához, összetételéhez kell igazítani…
A legtöbb esetben lehetetlen modulos alapon szereplőket beilleszteni, ilyenre csak ritkán nyílik lehetőség. A legtöbb esetben át kell írni a darabot…
Mint most is…
Részlet belőle:
———
(Belép Kunimund.)
- Jelenet
Robin, Galagonya, Kunimund
KUNIMUND:
Kezeket fel!
GALAGONYA:
Jaj! Rablónak tetszik lenni?
KUNIMUND:
Ne merjetek feleselni!
Minden pénzeteket ide!
GALAGONYA:
Nincsen nálam apró sose!
Százasból tud visszaadni?
KUNIMUND:
Mindet el fogom rabolni!
Az összes pénzedet ide!
GALAGONYA:
Tetszik tudni, süket vagyok!
KUNIMUND:
Ide a pénzt! Rabló vagyok!
GALAGONYA:
Nem értettem! Mit gagyogott?
KUNIMUND:
Aki megmozdul, lelövöm!
Nem látjátok a fegyverem?
GALAGONYA:
Van papírom, írószerem,
Kérem, írja ezt le nekem!
KUNIMUND:
(Galagonyához):
Fickó, tűnj a szemem elől!
(Robinhoz):
Ön itt marad! A pénzt ide!
(Galagonya látszólag elsompolyog, valójában Kunimund mögé oson, és mögötte bakot tart.)
ROBIN:
Nincsen nálam egy fillér se!
KUNIMUND:
Ne merjen packázni velem,
Mert még elsül a fegyverem!
ROBIN:
Csak fegyverrel vagy nagy legény,
Hát anélkül?
KUNIMUND:
Kettő! Három!
ROBIN:
Én ezt bizony kipróbálom!
(Meglöki Kunimundot. A rabló átesik Galagonyán.)
GALAGONYA:
(Felveszi a pisztolyt.)
ROBIN:
(Kardot szegez Kuminundnak.)
Na, fickó!
KUNIMUND:
Könyörülj, uram!
Nem is gondoltam komolyan!
GALAGONYA:
De ő komolyan gondolja,
S a bőrödet kilyukasztja!
KUNIMUND:
Ilyen kegyetlen úr volna?
GALAGONYA:
A neve halál királyfi,
Rablót szokott vacsorázni!
KUNIMUND:
Hogyha megkegyelmez nekem,
Én hálából elfecsegem,
Hogy mi ezen vidék titka!
ROBIN:
Halljuk azt a titkot!
KUNIMUND:
Henrik király, aki régen
Uralkodott e vidéken,
Az egész birodalmával,
Mind az összes városával
Bekerült egy varázsködbe,
És ott alszik mindörökre.
A király világszép lányát,
Egyetlen Alexandráját
Furius varázslókirály
Rabolta el még hajdanán.
Aki megmenti a leányt,
Felkeltheti Henrik királyt,
A leány kezét megkapja,
S övé lesz az ország trónja!
Ebben a nagy rengetegben
Három segítőt találhat.
Hogyha azokat megleli,
Rokonszenvüket elnyeri,
Furiust is legyőzheti.
ROBIN:
Hallottad ezt, Galagonya?
GALAGONYA:
A vízilónak dagonya,
Királyfinak kaland való!
De aki ez után kutat,
Könnyen veszti el a fejét!
KUNIMUND:
Uram, nem ejthetné szerét,
Hogy engem futni engedjen?
GALAGONYA:
Pusztulj, mert felfalnak menten!
KUNIMUND:
(Elszalad.)
- Jelenet
Robin, Galagonya
ROBIN:
Hogy eltisztult a nyavalyás!
Úgy vélem, ha jól kilépünk,
Holnap reggel odaérünk
Furius palotájához.
GALAGONYA:
Ez neked talán csodát hoz,
Talán halált; hanem nekem?
ROBIN:
Cimbora! Két barát sose
Hagyja egymást cserben! Gyere!
GALAGONYA:
Bolond vagyok, de nem hülye!
ROBIN:
Ha nem jössz, én viszlek! Gyere!
(Mindketten el. Belép Furius.)
8. Jelenet
Furius egyedül
FURIUS:
Tüstént jöjjön a hercegnő!
(Belép Alexandra.)
- Jelenet
Furius, Alexandra
FURIUS:
Eltelt nagyon hosszú idő,
S még nem vagy a feleségem!
ALEXANDRA:
Már megmondtam nagyon régen,
Sohasem leszek a nejed!
FURIUS:
Leüttethetem a fejed!
ALEXANDRA:
Akkor sem foglak szeretni!
FURIUS:
Tán nem lesz benne sok öröm,
A büszkeséged megtöröm!
Magad fogsz majd könyörögni,
Mert szeretnél hozzám jönni!
ALEXANDRA:
Azt lesheted!
FURIUS:
Eltakarodj!
(Alexandra el.)
- Jelenet
Furius egyedül
FURIUS:
Ha az ég és föld szakad el,
Akkor is az enyém leszel!
(Belép Démon Dávid.)
- Jelenet
Furius, Dávid
DÁVID:
Felség, akárkik lehetnek,
Idegenek közelednek
Az úton.
FURIUS:
Az eső mosta,
De ember már nem taposta
Száz év óta azt az utat!
Ki az, aki erre kutat?
DÁVID:
Nem tudom, felség!
FURIUS:
Ha lehet,
Figyeljétek azt a helyet!
Van a segítőknek nyoma?
DÁVID:
Még nem láttunk olyat soha.
FURIUS:
Hogyha egyre is rálelnek,
Akkor bajt is keverhetnek.
DÁVID:
Majd én a körmükre nézek.
(Mindketten el. Belép Robin és Galagonya.)
- Jelenet
Robin, Galagonya
GALAGONYA:
Sűrű ám ez a rengeteg.
ROBIN:
Panaszkodsz?
GALAGONYA:
Nem. Veled megyek.
(Belép Kisvirág.)
- Jelenet
Robin, Galagonya, Kisvirág
KISVIRÁG:
Hamarosan elszáradok,
Kérlek szépen, locsoljatok!
ROBIN:
Ez ki?
GALAGONYA:
Valamilyen növény.
KISVIRÁG:
Locsoljatok, azt kérem én!
ROBIN:
Van víz nálad?
GALAGONYA:
Pár csepp akad.
ROBIN:
Akkor fogd!
(Kulacsot ad neki.)
Ezzel locsoljad.
ROBIN:
Virág, mi cserben nem hagyunk,
És gondosan meglocsolunk!
GALAGONYA:
Amit most végre is hajtok!
(Meglocsolja.)
KISVIRÁG:
A jótettért jót várjatok!
(El.)
