Sík Endre (1891-1978, Sík Sándor testvéröccse, Sík Igor édesapja) kiváló történész, író és külügyi szakember volt, a Kádár-korszak első felének egyik legjobb magyar diplomatája. A Külügyi Akadémia igazgatója volt, majd 1958-tól nyugdíjaztatásáig külügyminiszter.
Nyugdíjba vonulása után is fontos közéleti tisztségeket töltött be, például a Béke Világtanács elnökségében és a Társadalmi Szemle szerkesztőségében.
1970-ben több kötetben megjelentette visszaemlékezéseit.
Ebből lett a gond.
Azazhogy csak az egyik kötettel. Aminek Sík Endre ezt a címet adta:
Vihar a levelet
Valakiknek “odafent” nagyon nem tetszett. Lehetetlen már kideríteni, maga Aczél György adta-e ki a parancsot, esetleg valaki lejjebb gondolta, hogy dehonesztáló lehet a rendszerre nézve a volt külügyminiszter memoárkötete.
A könyv amúgy sikeres volt, de meg is osztotta az olvasókat. Lengyel József azt mondta róla, hogy igen pontatlan, viszont “sok anyag van benne”.
Nos hát..
A könyvet betiltották?
Na nem – akkoriban ez már nem volt divat, főleg nem egy volt külügyminiszter művével szemben…
Kivonták a forgalomból.
1971 januárjában terjedt el a hír Pesten.
Aki még tehette, gyorsan beszerezte Sík Endre könyvét.
