A darabot szeretném ma éjjel befejezni…
Főhőse híres XII. századi esztergomi érsekünk, aki három királytól tagadta meg a koronázást. Pontifex Lucas. Azt hiszem, ez világtörténelmi kuriózum (is).
Pontifex Lucas non coronat.
Nem azért választottam a témát, mert ma is lenne kiktől (kiktől, és nem kitől, az előző nyolc év se volt semmi, azok se jöjjenek vissza) a koronát. Lehet, persze, hogy a téma ebből a szempontból is aktuális. Jó lenne négy évre egyszer a sok egyéb helyett olyant koronázni (nem választani, hiszen ez csak a szabad választás paródiája; négy évig semmi befolyása sincs a szabad választónak, legfeljebb elszenvedheti, ahhoz joga van), aki valóban ennek az országnak az érdekeit képviseli következetesen és okosan. Nem valami haveri körét, de nem is a nemzetközi pénzhatalomét.
Pontifex Lucas non coronat.
Annak idején az általam nagyon tisztelt Albert Schweitzer azt írta, hogy a modern világ egyik legfőbb baja, hogy az emberek személyes felelősségüket a társadalomra, illetve annak intézményeire ruházták. Megjósolta, hogy ez könnyen vezethet valami arctalan, intézmények felett álló hatalom megjelenéséhez, amivel a választott vezetők irányította államok nem tudnak mit kezdeni. Akkor sem, ha egyébként akarnának.
Schweitzer szerint ez a fejlemény teljesen felszámolná a demokráciát, csupán annak kulisszái maradnának.
Nem ismerős a kép?
—–
Olyan embert kerestem, aki nem ruházza semmiféle intézményre a tulajdon felelősségét.
—-
Részlet a darabból:
—-
LÁSZLÓ HERCEG:
Távolítsátok el Lukács érseket!
Börtönbe vele!
TESTŐRÖK:
Parancsodra, felség!
(Megragadják Lukácsot.)
LUKÁCS:
(A két karjával ellöki a Testőröket.)
Si quis dixerit, anathema sit!
MÁRIA THEODÓRA:
(Félre István herceghez.)
Szentséges Isten! Tűnjünk el azonnal!
Kiátkozza a királyt!
(István herceg, Mária Theodóra el.)
X. Jelenet
Ugyanott
Dénes, László herceg, Belos, Mikó, Impud, Tamás, Lukács, Testőrök
LUKÁCS:
Interdictum!
MIKÓ:
Érsek atya! Ne!
LUKÁCS:
Excommunicatio!
MIKÓ:
Istenem!
LUKÁCS:
Kiközösítem és kiátkozom
A trónbitorló László herceget
És Kalocsa hitszegő érsekét
Minden hívükkel, szolgájukkal együtt!
DÉNES:
Nagy baj van!
MIKÓ:
Súlyos anatéma rajtunk!
LÁSZLÓ HERCEG:
Aljas, bitang pap!
LUKÁCS:
Kiátkoztalak!
Szállj magadba! Vezekelj, trónbitorló!
Vonulj vissza! Mutass bűnbánatot,
S alázattal kérd a király kegyelmét!
LÁSZLÓ HERCEG:
(Felpattan):
MIKÓ:
Felség, ne!
LÁSZLÓ HERCEG:
Félre az utamból, érsek!
(Ellöki Mikót.)
(Lukácshoz.)
Vond vissza azonnal, különben véged!
LUKÁCS:
Nem gyónhatsz. Nem áldozhatsz, nem vehetsz
Még utolsó kenetet sem magadra.
Az udvarodban nincs keresztelő,
És nincs temetés. Ha meghalsz: elásnak.
Nem köthetsz házasságot, senki sem
Tartozik többé hűséggel neked.
Nem kerülhet fejedre korona.
LÁSZLÓ HERCEG:
Alávaló!
LUKÁCS:
Szállj magadba, bitorló!
Vezekelj. Imádkozz, és könyörögj,
Akkor talán majd bocsánatra lelsz.
LÁSZLÓ HERCEG:
(Kardot ránt.)
LUKÁCS:
Bűnbánatra intelek, trónbitorló.
Tagadd meg bűnödet, és vezekelj!
LÁSZLÓ HERCEG:
Megöllek, ha fel nem oldod az átkot!
(Kardot fog Lukácsra.)
LUKÁCS:
Ha meggyilkolsz, kiátkozott maradsz.
LÁSZLÓ HERCEG:
Félsz a haláltól, megátalkodott?
(Lukács torkának szegezi a kardot.)
LUKÁCS:
Te nem félsz a kárhozattól, bitorló?
LÁSZLÓ HERCEG:
(A testőrökhöz.)
Hát ti ketten mit tátjátok a szátok!
Fogjátok már el a szentségtörőt!
TESTŐRÖK:
Igen, felség!
(Megragadják Lukácsot.)
LUKÁCS:
Mutass bűnbánatot, kiátkozott!
Különben kárhozatra jut a lelked.
LÁSZLÓ HERCEG:
Vigyétek innen! Börtönbe vele!
Nem kaphat, csak kenyeret és vizet!
TESTŐRÖK:
(Rángatják Lukácsot kifelé.)
LUKÁCS:
(Újra ellöki a Testőröket.)
Interdiktumot mondok udvarodra!
Kiátkozlak az egyházból, bitorló!
LÁSZLÓ HERCEG:
Ti két balfácán! Vigyétek azonnal!
TESTŐRÖK:
(Kirángatják Lukácsot.)
Lukács, Testőrök el.)
