Néha meglepődünk, mi minden fér abba a fogalomba, hogy tájékozatlanság.
Ez megtörtént, mégpedig most, a közelmúltban.
Valahol Magyarországon.
—-
Négycsillagos szálloda.
A páros éppen kijelentkezik. Testes, kopaszodó, dupla tokás, középkorú úr, rikítóan kifestett, csiricsáré butik-öltözetű, öntudatos huszonéves hölgy. Illenek egymáshoz, mint kafferbivalyhoz az ebihal.
A szállodai alkalmazott elébük teszi a számlát.
A testes úr, azonnal fizetne, ellenben az öntudatos hölgy minden tételről jelentést kér, látható élvezettel. A bizalom jó, az ellenőrzés még jobb.
A szállodai alkalmazott – szolid és csinos harmincas asszony – mindenről korrekt felvilágosítást ad.
- De ez mégse jön ki! – affektál a festett öntudat.
- Igen, mert a számla az áfát is tartalmazza – mondja a szállodai alkalmazott. – Mint látja, fel is tüntettük minden tételnél a hozzá tartozó áfát. Parancsoljon ellenőrizni.
- Azt nem rendeltünk! - üvölti váratlanul az öntudatosan festékes némber. – Nem számolhatják fel!
Mindenki döbbenten néz rá. Azt képzeli, igazságának elemi ereje némította el őket. Ettől vérszemet kap, ordít, mint a fába szorult féreg:
- Nem rendeltünk áfát! Nem fizetjük ki!
A szállodai alkalmazott és a testes úr összenéznek. Melyikük magyarázza el az ifjú gazdasági zseninek? És hogyan?
