Másnap reggel ütött be a katasztrófa. Contarini lélekszakadva jött fel a várba. A bán még aludt, Péter gróffal ketten éppen reggeliztünk.
- Jöjjenek gyorsan!
- Mi történt?
- Meggyilkolták Lehmannt! Az őrökkel együtt!
- Úristen? Hogyan történhetett?
- Szólok a bátyámnak! – kászálódott Péter gróf.
- A bánnak nem kellene most a városba jönnie – nézett rá Contarini. – Ez csak ő lehetett. A Mészáros.
Péter bólintott.
- Nem jön, de azért szólok neki.
Megvártuk, utána indultunk újra az áristomba. Contarini két embere, Michele és Cadiga is velünk jött.
A két vén őr az őrszoba padlóján hevert átvágott torokkal. Tömérdek vér, akár egy mészárszéken. Középen pálinkás butykos, szanaszét vértől iszamos kártyalapok. Elfogott a hányinger.
- Nézzük meg Lehmannt – mondta Michele.
A nyomorult fogoly a cella szalmáján hevert arccal lefelé. Michele hidegvérrel megfordította, és egy ronggyal megtörölgette a halott véres homlokát.
- Itt ment be a lövedék – mutatta. – Egyetlen lövés a homloka közepére.
- Mesterlövész?
- A fészkes fenét! Lőpornyomok a seb körül. A gazember közvetlen közelről lőtt. Lehmannak nyitva a szája. Torka szakadtából óbégathatott, de nem hallotta senki.
- Miért gyilkolta meg? – kérdeztem. – Könnyűszerrel kiszabadíthatta volna.
- Ha kiszabadítja, – felelte Michele. – Akkor vigyáznia kellene rá. Már messze járnának Pozsonytól. Azért ölte meg, mert nem akar rá vigyázni, és nem akarja itt hagyni a várost. Munkába akar lépni. Gyilkolni akar, uraim.
- Nem fog beszélni a gazember.
- A vallomása jegyzőkönyvben van – felelte Péter gróf.
- Nagyságod is tudja, hogy a jegyzőkönyv fele annyit sem ér, mint az élő tanú. És van még egy gyilkosunk, aki már bebizonyította, hogy hidegvérű mészáros. Újra gyilkolni akar.
Péter gróffal együtt megborzongtunk. Megtapogattam a mentém alatt a pisztolyokat.
Visszamentünk az őrszobába. Az ajtóban álltunk, Michele szemlélődött.
- Kell lennie még egy holttestnek.
- Még egy holttest?
- Itt hárman kártyáztak, és nem a gyilkos volt a harmadik. Aztán leitták magukat, és itt hevert magatehetetlenül mind a három. A gyilkos besétált, és elvágta a torkukat. Ocsmány mészárosmunka.
- Az ajtó?
- Feszegetésnek semmi nyoma. Nyitva volt – intett Cadigának. – Gyere, keressük meg a hiányzó hullát. Ő hozhatta a pálinkát meg a kártyát.
Elmentek, mi meg döbbenten nézegettük a szörnyűséget.
- Valakinek el kell vitetnie a halottakat – mondtam bátortalanul.
- Majd szólok a fekete pálcásoknak – felelte fátyolos hangon Péter gróf.
- Ez az ellenfelünk, uraim – tette hozzá Contarini.
Öt perc sem telt bele, amikor Michele visszatért.
- Megtaláltuk!
Elindultunk utána.
A következő áldozat a legközelebbi sikátor mélyén hevert. Sárban, mocsokban, hulladékban.
