PIGNEROL, 1665. április 27. csütörtök
A piemonti Pinerolo városát ekkoriban franciául Pignerol-nak nevezték, mert immáron harmincnégy éve állt megint francia fennhatóság alatt, ahová a cherascói szerződés juttatta. Richelieu bíboros parancsára Vauban marsall tüstént megerősítette a városfalakat, és átépítette a Pignerolt uraló Citadellát. A városnak jutott a feladat, hogy az észak-itáliai francia uralom erős bástyája legyen.
A város korábban elsősorban a kézműveseiről volt híres, de ennek a franciák hamar véget vetettek, a kézműves műhelyek zömét lebontották, a mestereket és munkásaikat pedig Lyonba költöztették. Azóta Pignerol álmos kisváros volt, a francia katonákon és hivatalnokokon kívül alig járt valaki az utcáin.
Pignerol legrégibb része a város fölé magasodó San Maurizio-dombon terültek el, és erős fal választotta el őket a lenti városrészektől. Messze délre és keletre lassan még mindig terjeszkedett a város, de arrafelé zömmel köznép lakott sáros utcákban, főleg vályogból emelt házakban.
A Szent Móricról elnevezett domb fölé magasodott Pignerol régi vára. A vár régen is fontos volt, most különösen az lett. Vauban marsall megerősítette, és méreteihez képest igen komoly francia helyőrség vigyázta. Kelet felé terült el a megbízhatatlan szövetséges, az ármánykodó alattvaló: Savoya. Meglehetősen közel. Bő kétnapi járóföldre található Torino. Ezért francia őrvonalak létesültek kelt felé, és lovasság is vigyázta a határvidéket. Pignerol Citadellájának ágyúi mindig töltve voltak.
A Citadella hatalmas tornyát a franciák először le akarták bontani, később mást gondoltak. A Donjon – börtön lett. Kényelmes, úri börtön. Ida zárták a király legnagyobb ellenségeit.
Ezen a csütörtök délelőttön elegáns, fekete bársonnyal fedett és lefüggönyözött hintó gördült az Öregtorony elé. A királyi gárda szakasznyi könnyűlovasa kísérte tűzpiros zekében, combközépig érő kifényesített csizmában, aranyozott mellszalaggal, hatalmas, fehér tollforgós, széles karimájú hamuszürke kalapban. A tiszt hosszú, aranyozással szegett, csipke kézelős piros köpenyt hordott panyókára vetve.
Kisvártatva kinyílt a kapu, két őr és egy foglár őrmester kísért ki egy furcsa öltözetű férfit. A fogoly idegen szabású, rövid szárú csizmás, testhez álló szűk, búzavirágkék posztónadrágot, fehér vászoninget, azon pedig ugyancsak búzavirágkék, sárga zsinóros hosszú dolmányt viselt. A fején fekete bélésű kék vászonsüveg. Errefelé nemigen láttak még ilyen öltözéket.
A férfi egy pillanatra megállt, nagyot szívott a levegőből. A könnyűlovasok ekkor vették észre, hogy fekete bársony álarc takarja az ábrázatát. A közlegények megrökönyödtek. Vajon ki lehet?
Folytatása következik.
