VARSÓ, 1665. április 28. péntek
- A felség?
- Imádkozik, hetman úr.
Sobieski egy pillanatig habozott, aztán eltökélten előrelépett.
- Azért csak jelents be neki, fiam!
- Parancsára, hetman úr!
Néhány perc elteltével a tiszt visszajött.
- Őfelsége várja, hetman úr!
János Kázmér király sápadtan ült a karosszékében. Szerzetesi csuhát viselt, a csuklyát is a fejére húzta.
Sobieski hetman a fejét csóválta.
- Felség!
- Mit óhajt, hetman úr?
Sobieski tétován megállt, aztán a király intésére helyet foglalt.
- Mit óhajt, hetman úr?
- Lubomirski marsall fegyverkezik, felség.
- Imádkozom, hogy elkerülhessük a polgárháborút.
- Attól tartok, az már kevés lesz, felség.
A király hallgatott, égő szeme a távolba meredt.
- Felség, Lubomirski Sziléziában külföldiekkel tárgyal. Német és svéd segítséget kér.
- Ausztria?
- Nem segíti, felség. A császárt kellemetlen helyzetbe hozta a magyar országgyűlés. A derék Rodkiewicz úr kitett magáért. Mi kapunk segédhadat, és azt maga Zrínyi gróf vezényli.
A király lassan felemelkedett.
- Akkor ma este a győzelemért fogunk imádkozni!
Folytatása következik.
