Valami besúgó közölte a genovai titkosrendőrséggel, hogy a híres forradalmár, Giuseppe Mazzini a városban tartózkodik, és éppen Pareto márki vendégszeretetét élvezi.
A rendőrfőnök úr előléptetésre, jutalomra vágyott, és kapva kapott a remek alkalmon. Mazzinire távollétében halálos ítéletet mondtak ki, és a rendőrfőnök úr úgy vélte, ha éppen ő adja hóhérkézre a felforgatót, azt nem felejtik el neki az urak.
Másnap hajnalban Pareto márki városi palotáját elözönlötte a genovai titkosrendőrség.
Elegáns, őszes hajú, díszes libériát viselő komornyik fogadta a hekusokat a palota előcsarnokában.
- Mit keresnek az urak?
- Nem kötjük a maga orrára! – felelte felsővvségének biztos tudatában a rendőrfőnök úr. – Gyerünk, fogja a kulcsait, és vezessen bennünket körbe! Minden helyiséget látni akarok!
Mit volt mit tenni, a komornyik körbekísérte az urakat.
A rendőrök mindent átkutattak a pincétől a padlásig. A selédek, szobalányok, szolgák, szakácsok, konyhalányok szobáit is felforgatták.
Semmi eredmény.
A rendőrfőnök úr elgondolkodott. Talán nem volt elég alapos? Gyerünk még egyszer, sokkal szisztematikusabban!
- Hátha állandóan változtatja a helyét a gazember!
Fegyveres őröket állított minden átjáróba, folyosóra, az összes kijárathoz, cselédbejáróhoz.
- Kezdjük most a parkkal!
Átfésülték a parkot az utolsó negyzetcentiméterig, helyenként fel is ásták. Mazzini sehol.
- Most újra a házat!
Ismét végigkutatták Pareto márki palotáját, helyenként igen brutálisan. Kiborítgatták a szekrények tartalmát, kiráncigálták az ágyneműt, felfordították a bútorokat.
A komornyik mindenütt a rendőrfőnök úrral. Állandóan a fejét csóválta.
- Kárt okoznak a márki úrnak!
A rendőrfőnök úr többször is ráförmedt:
- Ne sápítozzon! A márki úrnak a bőre alatt is pénz van! Még maga is többet keres nálam!
- Azért ügyelhetnének a jó modorra, rendőrfőnök úr!
- Maga lehetetlen alak! Igazi komornyik! Luxuslakáj!
Hanem Mazzini nem került elő most se.
A rendőrfőnök úr elszontyolodott.
- Hozasson nekem egy kávét! – röffent a komornyikra.
A gőzölgő ital mellett gondolkodott. Emberei némán figyelték.
- Gyerünk harmadszor is!
Ismét átkutatták a palotát. Helyenként romhalmaz maradt a nyomukban.
- A márki úr panaszt fog tenni! – mondta a komornyik.
A rendőrfőnök úr éppen ettől félt. Ha a nyomorult Mazzinit megtalálták volna, más volna a helyzet. Így azonban alaptalanul zaklatott egy genovai arisztokratát.
A rendőrfőnök úr elszontyolodott. Már alkonyodott. Holnap magyarázkodhat.
- Rendben van! Tévedés volt. Távozunk!
A rendőrfőnök úr eltakarodott a bandájával együtt.
A komornyik kísérte ki őket. Gondosan bereteszelte a kaput, visszament az előcsarnokba. Ott várt rá a márki.
- Azt hiszem, ideje rágyújtanunk egy jó szivarra! – kínálta a “komornyikot”. – Megúsztuk.
- Meg!
Mazzini volt a komornyik.
