HTML

Vén Muskétás

Versek, novellák, scifi, fantasy, közélet, gyorstüzelő megjegyzések

Friss topikok

  • L. N. Peters: Hogyne! "Sumér és magyar?" (2014.07.28. 09:50) Itt minden szláv?
  • CiliCili: Tetszik...:) (2013.12.09. 12:57) A makrancos barát
  • L. N. Peters: @Bicepsz Elek: Az állítás és az indoklás között nincs kohézió. Mitől lenne demagóg? Mi benne a dem... (2012.12.03. 19:38) A jószívű Bismarck
  • L. N. Peters: @tesz-vesz: Köszönöm - nagyon érdekes! (2012.11.23. 21:40) Szerelem és líra - LII.
  • L. N. Peters: @tesz-vesz: Igen, határozottan úgy tűnik. Ez egy mesterségesen lebutított ország. (2012.11.09. 20:56) Szerelem és líra - L.

Linkblog

Pardon, felség!

2014.07.20. 22:47 L. N. Peters

Megőrizhetjük autonómiánkat bármilyen helyzetben, ha vállaljuk a vele járó kockázatot. Szinte minden nap hoz elénk ilyesféle rizikót. Néha a karrierünkkel játszunk.

Nem tehetünk mást.

—-

II. Vilmos német császár a rossz uralkodó eklatáns jelképe. Pökhendi, felfuvalkodott, világuralmi ábrándokkal megvert, agresszív fráter volt, egy gyorsan felfejlődő, tekintélyes ország trónjára született, amit aztán az első világháború poklába vitt.

Ritkán mertek neki ellentmondani. Főleg nem a katonák. Azokat arra nevelték, hogy a császárnak csak azt lehet felelni: “Igenis, felség!”

Egyszer azonban ez is megesett.

Akkoriban kezdtek acél védőpajzsokat szerelni az ágyúkra, hogy a tüzéreket védjék. A brit és a francia ahdsereg rendszeresítette elsőnek, utánuk az osztrák-magyar és az orosz fegyveres erők is.

Vilmos császár valamiért a fejébe vette, hogy az ő tüzérségének nincs rá szüksége. A porosz tábornokok szó nélkül elfogadták.

Nem úgy a bajorok. 

A bajor tüzérség lövegei védőpajzsokat kaptak a legmagasabb helytelenítés ellenére is. Vilmos dühöngött.

Fente a fogát a következő csapatszemlére. Majd ott megmondja a magáét!

A szemlére a császár külön kirendelte Karl von Endres tábornokot. Azt remélte, a nagy tekintélyű generális a segítségére lesz, hogy megsemmisítő támadást intézhessen a lövegek védőpajzsai ellen.

Döberitz mellett volt a csapatszemle. Von Endres alig érkezett meg a szállására, piperkőc császári segédtiszt kereste.

- Ajánlom figyelmébe, tábornok, – közölte fontoskodva. – hogy őfelsége határozottan ellenzi a lövegek védőpajzsait.

A tábornok kurtán bólintott.

- Van még mondanivalója?

- Nincs, tábornok!

- Elmehet!

Másnap Vilmos császár pöffeszkedve vonult végig a csapatok előtt. Karl von Endres tábornok egy lépéssel lemaradva követte. Amint a tábori tüzérség ütegeihez értek, az uralkodó gúnyosan megütögette az egyk ágyú acél védőpajzsát, és tüntetően a tábornokhoz fordult.

- Mondja, kedves von Endres, önnek mi ezekről a vacak védőpajzsokról a véleménye?

- Igen hasznosak, felség! Megvédik a kezelőszemélyzetet a sérüléstől!

Vilmos császár dühödten mérte végig a tábornokot.

- Magát nem tájékoztatták az álláspontomról?

- De igen, felség!

- Akkor mit akar?

- Pardon, felség! Azt hittem, az én véleményemet akarja tudni!

Szólj hozzá!

Címkék: az anekdota ám motívum blognovella

A bejegyzés trackback címe:

https://lnpeters.blog.hu/api/trackback/id/tr626528057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása