ELSŐ RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Néhány előzetes megjegyzés
A könyvben az áttekinthetőség kedvéért különféle betűtípusok szerepelnek. Normál betűvel szedtük a korabeli források szövegét – elsősorban egykorú dokumentumokat, a sajtóban vagy az interneten megjelent írásokat, illetve ezek részleteit. Kurzív írással jelezzük a személyes jellegű forrásokat, szemtanúk leveleit, visszaemlékezéseit. Ezek egy része az események idején, más részük azonban később – némelyik több évtizedes késéssel – íródott. Az események sodrába került emberek érzéseit, félelmeit tükrözik, jellegük merőben szubjektív. Ugyanide tartoznak azok az olvasói levelek, amelyeket én kaptam, amikor a készülő könyv néhány részét a sajtóban megjelentettem. Félkövérrel emeltük ki a jelen tudomány megjegyzéseit, értékeléseit. A piros betűvel szedett részek a Méltóságos Cenzúra Hivatal nagybecsű észrevételeit tartalmazzák.
Szeged, 2115. november 3.
Szilágyi Ilona Anna
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Hálás szívvel mondok köszönetet Mindenkinek, aki ennek a műnek a létrejöttét támogatta.
Elsősorban a Magyar Autonóm Tartomány kormányának, valamint a Magyar Autonóm Tartomány Tudományos Akadémiája Történelmi Tagozata elnökének, Sárkány Pál úrnak az anyagi és szakmai segítségért, amely nélkül ez a könyv sohasem készülhetett volna el.
Köszönöm a Magyar Autonóm Tartományban állomásozó Megszálló Erők parancsnokának, Ali Janos Somodzsi pasa úrnak, hogy a munkámra való tekintettel a szokásosnál szabadabb mozgást biztosított, és különösen azt, hogy állandó határátlépési engedélyt állított ki a számomra. A könyv szerkesztésének időszakában igen sűrűn ingáztam a Magyar Autonóm Tartomány és Madzsarisztán között, a munkámhoz erre feltétlenül szükségem volt.
Szeretném megköszönni a budini helyőrség parancsnokának, Ahmed Nemet pasa úrnak, hogy nagylelkűen támogatta ottani tevékenységemet, és órákon belül gondoskodott szabadon bocsátásomról minden olyan esetben, amikor valami tévedés folytán őrizetbe kerültem. Itt ragadom meg az alkalmat arra, hogy végképp megcáfoljam azokat a Szegeden elterjedt, közkeletű rágalmakat, amelyek azt állítják, hogy a néhai Magyarország egykori székhelyén, Budin városában engem a katonák részéről több ízben is súlyos inzultusok értek volna. Szó sincs ilyesmiről, ami pedig megtörtént, azért egyedül én magam vagyok a felelős.
Hálásan köszönöm a budini Gyurcsány Ferenc Egyetem rektorhelyettesének, Ahmed bin Szuliman Kovach úrnak bátorításait, szakmai segítségét, és azt, hogy vállalta könyvem hivatalos Előszavának megírását. A könyvemben félkövérrel jelzett szövegek túlnyomó része Tőle származik, hálásan köszönöm Olvasóim nevében is.
Hálával tartozom Mohamed ibn Ahmed Sheirani úrnak, aki értékes anyagokat bocsátott rendelkezésemre az iszlám Világarchívumból.
Szeretném megköszönni a Méltóságos Cenzori Hivatal kirendelt szakértőjének, Hadzsi Arnaut bin Rasid Meshterhasszi úrnak bölcs türelmét, nemes engedékenységét. A pirossal kiemelt mondatokat ő méltóztatott saját kezűleg a kéziratomra írni.
Végül, de nem utolsósorban: köszönöm Munkatársaimnak, Családomnak, különösen Férjemnek és Gyermekeimnek, hogy a legnehezebb pillanatokban sem hagytak magamra.
Szeged, 2115. november 3.
Szilágyi Ilona Anna
HIVATALOS ELŐSZÓ
Allah akaratából idén ünnepeljük Eurábia megszületésének századik évfordulóját. Az Igazhitűek számára ez mérhetetlen öröm és boldogság forrása, eszközök vagyunk a mindenható örök Isten kezében, és jó érzéssel tölt el bennünket, hogy az ő kifürkészhetetlen szándékából a Teremtés nagy művében mi lehetünk Allah akaratának megvalósítói.
Egy hosszú folyamat legfontosabb pillanatait sohasem könnyű megtalálni. Amikor az Eurábiai Iszlám Államszövetség Nagyméltóságú Vezetői úgy döntöttek, hogy Eurábia megszületését a hedzsra 1393. esztendejét kell tekintenünk, alaposan számba vettek minden olyan érvet, amely ezt az évet javasolta, és minden olyat is, amely valamelyik másik esztendőt ajánlotta.
Azért döntöttek végül a mondott esztendő mellett, mert kétségtelenül ez volt Allah történelmének az a ragyogó pillanata, amikor az Ő Isteni Felségének Dicsősége a legváratlanabbul és a legteljesebben mutatkozott meg, amikor a legváratlanabb csapást mérte hitetlen ellenségeire.
A hedzsra 1393. esztendejének első felében Eurábia még régi, rossz emlékű nevét viselte – Európának hívták. Lakóinak Allah elvette az eszét, buta és felelőtlen kéjvágyukban maguk irtották ki meg sem született gyermekeiket, a megszületetteket pedig kábítószerek és gügye játékok rabjaivá züllesztették. Európa a bűn és gonoszság tanyája volt, ahol ma már elképzelhetetlen fertelmek gúnyolták rendszeresen Allahot és a teremtés nagy művét. Ennek az akkor szerencsétlen földnek a lakói gonosz hitetlenségükben és elmondhatatlan ostobaságukban arra vetemedtek, hogy lábbal tapodják Allah legelemibb törvényeit is. Elnyomták a szegényeket, jókat és igazakat, tisztelettel vették körül a gonosztevőket. Jogokat adományozták cégéres gazembereknek, gyilkosokat és rablókat ajnároztak, és a tisztelet jeleivel halmozták el a közönséges szodomitákat, akik városaik fő utcáin rendszeresen undorító meneteket rendeztek, ahol rikoltozva és tomporukat riszálva gyalázták és csúfolták meg az erkölcsöt.
A gonosz Európa lakói elkövették, sőt meg is tetézték mindazon bűnöket, amelyek miatt egykor Allah vízözönnel sújtotta az emberiséget.
A Nagy Vonulás centenáriuma tiszteletére rendezett ünnepségen az üsztürgümi Nagymecset bölcs sejkje, Hadzsi daud ben Jusseph úr lényegre tapintóan nyilatkoztatta ki: a száz esztendővel ezelőtti világ már régen megérett az újabb Vízözönre, ezt Allah mérhetetlen kegyében egyedül azért mellőzte, mert a mindenható Isten látta igazhitű iszlám híveinek kitartását és lelki nemességét. Tudta, hogy a bűnös Európa gonoszságát rövidesen elsöpri majd az igazhitűek áradata; hogy az iszlám hívei elhozzák majd a hitetlen földrészre a hit bölcsességének fényét.
Az igazság diadalútja a Nagy Vonulással kezdődött. Az iszlám híveinek ezrei kerekedtek fel lakóhelyükről, hogy törhetetlen lelkesedéssel vigyék el a hitet és a tisztaságot az Allah igéjére süket és vak világba. Annyian voltak, ahány szemcse a tenger homokja. Nem mindenki tudta, miért is kelt útra. Kit a gonoszok által szított háború űzött, kit kalandvágy kergetett, kit a meggazdagodás szenvedélye hajszolt. A legkiválóbbak azonban eleve azzal a szándékkal indultak el, hogy igaz hitet visznek a bűnös világba, életüket az iszlám terjesztésének szentelték.
A gonosz hitetlenek bűnös ostobaságukban a férfiakkal egyenértékűnek nyilvánították az asszonyt, ostoba némbereik meg ezt határtalan gőgjükben el is hitték. Európa legerősebb országát ekkor egy asszony irányította. Vénülő némber volt, aki asszonyi ésszel akart egy birodalmat kormányozni. Sorsa közismert.
A világ Allah akaratából, az isteni elrendelés útján halad előre. A fejlődés napjainkra túljutott az egykori európaiak buta gonoszságán, ma már a legtöbb helyen nem hiszik, hogy az asszonynak férfinadrágot kellene viselnie, és bele kellene ütnie az orrát a férfiak dolgába. Az iszlám szerény és okos asszonyai elfogadják Allahtól rendelt helyüket a világban.
Akkor vajon miért írom ezt az Előszót? Miért van az, hogy Madzsarisztán, sőt az Eurábiai Iszlám Államok Szövetsége – Allah áldja őket! - engedélyezi ennek a könyvnek a megjelenését, amit egy közönséges hitetlen asszony írt?
Vajon miért?
Vajon miért áldoz az állam komoly költséget, támogatást egy olyan könyvnek, ami leginkább a hitetlen magyarok történetével foglalkozik, olyanokkal, akik – népük jobb érzésű tagjaival ellentétben – a mai napig is vonakodnak felvenni az igaz hitet?
Miért adunk erre engedélyt a mai politikai helyzetben?
Teljes joggal mondhatná bárki, hogy a megmaradt fasiszta államok – elsősorban Szlovákia és Lengyelország – ma sem fogadják el az igazságot. Minden erejükkel akadályozzák a szent hit terjedését. A hatalmas szlovák fal az emberi gonoszság szimbóluma. A szlovák géppuskák által legyilkolt szent vértanúk vére bosszúért kiált Allahhoz az egekbe. Hisszük, hogy minden rossz múlandó, hogy egyszer majd áttörünk azon a falon, hogy elvisszük a Korán igazságát Szlovákiába is, hogy ott is az igazság uralkodik majd, mire elérkezik a hőn vágyott világkalifátus mennyei boldogságának korszaka.
A másik szomszéd állam, Románia is sok fejfájást okoz. Szavakban ugyan elfogadja az iszlám hívők letelepedését, de a gyakorlatban azt románok és magyarok minden eszközzel akadályozzák. Újak beköltözését lehetetlenné teszik, a meglévőket pedig felháborító módon ugyanolyan adókkal és egyéb kötelezettségekkel terhelik, mint a hitetlen románokat és magyarokat. Azt is tudjuk, hogy Románia területén sokkal több keresztény magyar él, mint Madzsarisztánban és a Magyar Autonóm Tartományban együttvéve.
Mindezzel tisztában vagyunk, és mégis engedélyezzük ennek a könyvnek a megjelenését. Miért?
A magyarok nemzete halódó, szánalomra szoruló nemzet. Javuk már régen megtért, elhagyta ősei átkos hagyományait, élete vezérfonalául a Koránt választotta, és gyakran ugyanolyan szépen beszél arabul, mint akit a damaszkuszi mecsetekben oktattak. Kisebb részük azonban még mindig csökönyösen ragaszkodik a régi életéhez.
Allah bölcsessége végtelen. Egyszer majd beérik a vetés, kidugja fejét és szárba szökken az igazság virága. Egyszer majd könnyes szemmel fogják felvenni az iszlám hitét a magyarok is, hogy végre ők is az emberiség boldog részének tagjai lehessenek.
Madzsarisztán állama példátlan bölcsességgel kezeli a hitetleneket. Külön adójuk mértéke elenyésző ahhoz képest, amit a Frankisztánban és Englisztánban élő keresztények fizetnek, igaz, azok ma már sokkal kevesebben vannak.
A magyarok háborítatlanul élhetnek saját Autonóm Tartományukban, amely csaknem három egykori megye területét öleli fel. Székhelyén, Szegeden áll Eurábia legnagyobb katolikus keresztény temploma.
Ez a templom akár a magyarság jelképe is lehet. a hatalmas, kéttornyú templom első látásra méltóságot és tekintélyt sugall, egy hosszú történelmű, nagy hagyományú nép tiszteli benne az Istenét. Ha azonban jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a templomnak ugyan minden porcikája szép, az egész együtt azonban csalódást kelt. Nem teszi ránk azt a hatást, amit egy ekkora templomnak gyakorolnia kell. Úgy terül el, mint valami lusta nőstény macska.
Ilyen a magyarok népe is. hatalmas történelem árnyékában pihenő lusta, fantáziátlan, makacs, csüggedt, hitetlen népség. Mi azonban türelmesek vagyunk.
A könyvben elsősorban az egykori Magyarországon történtekről esik szó, a Szerző őseinek egykori hazáját siratja el. Külön értéke azonban, hogy a mű lapjain számos alkalommal feltűnik a szent emlékezetű Soros Efendi nemes alakja. Kevesen tettek annyit az igazság győzelméért, mint ez a hitetlennek született kiváló férfiú. Azt ugyan nem tudjuk bebizonyítani, hogy a halálos ágyán valóban megtért volna, ahogy a kegyes legenda beszéli, de szent emléke most is, körünkben is él, amikor akkori hazájának, az egykori Nagy Sátánnak hajdani fővárosát, az átkozott emlékű Washingtont régen benőtte a gaz.
Megengedtük ennek a magyar nőnek, hogy könyvet írjon, és megjelentesse. Ez annak is köszönhető, hogy a szerző jobb belátásra tért, és erőteljes nyomásomra kihagyta könyve végső változatából a magyar nacionalisták kivégzéséről szóló terjedelmes és érzelgős részeket.
Allah világosítsa meg a magyarok elméjét, és vezesse őket az iszlám igaz útjára minél hamarabb!
A hedzsra 1493. esztendejében
Budin városában
Ahmed bin Szuliman Kovach
A Szerző Előszava
Elsősorban arra koncentrálta, ami Magyarországon, őseim hazájában történt száz esztendővel ezelőtt. Közben fel-felsejlik ugyan a többi ország története is, de azokból az általam összegyűjtött anyag csak töredékeket tud nyújtani.
Kérem, mindenki nézze el ezt nekem.
Szeged, 2113. november 3.
Szilágyi Ilona Anna
Daily News, 2013. augusztus 12.
Nem épül fel a gyűlölet kerítése
(Magyarországi tudósítónk jegyzete)
Vitákat kavar a menekültek áradata Magyarországon. A közismerten fasiszta, ellenzéki Fidesz a minap olyan indítványt nyújtott be, hogy sürgősen építsenek a magyar határ teljes hosszában kerítést a menekültek megállítására.
Az arcátlan javaslatot a miniszterelnök azonnal visszautasította. N. N. kormányfő büszke öntudattal felelt:
„Magyarország nem tűri a kirekesztés semmiféle fajtáját! Nem állítunk akadályt a háború földjéről menekülő szerencsétlen emberek útjába. Magyarország tárt karokkal várja a menekülteket, és minden tőle elvárható segítséget megad nekik!
Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:
„A dédszüleim akkoriban Lőkösházán laktak, az ma a Magyar Autonóm Tartományban található. Nagymama kislány volt. sokszor mesélte, hogy a nyár végén hatalmas tömegben érkeztek a menekültek. Voltak köztük sötétebbek és világosabbak, még afrikai négerek is. a legtöbb farmart és dzsekit viselt.
Szinte mind férfiak voltak. Fiatalok, mosolygósak. Az egyikük hazaterelte Kocsis szomszéd elbitangolt tehenét.
Nem látszott, hogy baj lesz, de nagyanyám azt mesélte, hogy a szülei nagyon féltek.”
Amerikai Magyar Népszava, 2015. augusztus 12.
Újabb győzelmes aratott a magyar demokrácia. Miniszterelnökünk erőteljesen visszautasította a fasiszták javaslatát: nem lesz kerítés a magyar határon. A menedékkérők akadálytalanul léphetnek be Magyarországra.
Aki a Fidesz javasolta kerítést az Egyesült Államok és Mexikó közötti kerítéssel hasonlítja össze, felelőtlen fasiszta provokátor.
Khaled ibn Selim Mustafa Farakh az Iszlám Állam veteránja visszaemlékezéséből:
(Az Iszlám Világarchívumból)
„Két társammal azt a feladatot kaptuk, hogy körülbelül kétszáz embert vezessünk át Magyarországon.
Belgrádban elláttuk őket megfelelő mennyiségű pénzzel. Akinek nem volt mobiltelefonja, tőlünk kapott. A laptopokkal el kellett számolnunk, azt akárki nem kaphatott. A GPS-t viszont sohasem adtam ki a kezemből.
A gondjaimra bízott csoport hitvány, vegyes népség volt. Allah a szélrózsa minden tájáról szalasztotta őket. Még sri lankai is volt közöttük. Szíriai csak három-négy akadt, szatócsok és hivatalnokok. Féltek tőlünk, tartották a pofájukat. Az egyik a feleségét is magával cipelte, meg a két büdös, folyton bőgő kölykét. Az asszonyt a férje nem tudta kordában tartani, szóltam Ahmednek. A két pofontól a nőnek jobbról is, balról is felszakadt a szája. Attól kezdve meghúzta magát, szólni se mert, még fel is öltözött tisztességesen.
Nagyobb gondot okozott, hogy a banda tele volt kemény bűnözőkkel. Szerencsére Ali Hasszán maga is eleget ült börtönben, jól ismerte a fajtájukat. Azt is megmondta, melyik a gyilkos, melyik a bankrabló. Öt líbiai nehéz fiút magunk mellé állítottunk. Attól kezdve bírtunk a többivel, de így is sűrűn kellett használni az öklünket.
Elsőrangú hamis irataink voltak, nálam három különböző útlevél is. Mindben benne a shengeni vízum. Nem tudom, hogy Ali Ahmed molla ezeket honnan és hogyan szerezte, de csodáltam miatta.
A magyarok kezdetben nagyon barátságosak voltak. Akik utáltak bennünket, azok a közelünkbe se jöttek.
Busszal vittek bennünket Debrecenbe, egy táborba. Többször is megálltunk, az egész világ tele volt gyönyörű félmeztelen nőkkel. A magyar asszonyok szépek, és mindnek fehéren villogott a csupasz combja. Ali Hasszán alig tudta magát türtőztetni. Amikor egy nagymellű, festett szőkére akarta rávetni magát, megfogtam.
- Ne, testvér! Még ne!”
MTV1, 2015. augusztus 12.
Az MSZP frakcióvezetőjének nyilatkozata:
„Célunk, hogy minél több bevándorlót itt tartsunk, befogadjuk őket, és velük együtt építsünk új hazát! Példát akarunk mutatni Európának! A bevándorlók fel fogják lendíteni a magyar gazdaságot. Mindenki vegye tudomásul, hogy a menekültek a magyar átlagnál sokkal képzettebbek, műveltek, számos nyelvet beszélnek. Minden magyar állampolgárnak kötelessége segíteni a menekülteket!”
Rendőrségi jelentés
.
Dandártábornok úr!
Parancsára kivizsgáltam a Röszkén történteket.
A tényállást a következőképpen vázolhatom:
Idős Balogh János röszkei lakos f. hó 11-én este 22 óra körül beengedett a házába legalább nyolc illegális bevándorlót. A szomszédok hallották a dörömbölést, és látták nevezett személyeket a Balogh-porta kapuja előtt. A szóváltást aztán a hangos kutyaugatástól nem hallották. Idős Balogh János ne rendelkezett kutyákkal, a zenebonát a szemtanúk kutyái okozták.
A helyszíni rekonstrukció arra mutat, hogy Idős Balogh János valószínűleg sonkával és kolbásszal akarta megvendégelni kései látogatóit.
Ezután
A SZÖVEGBŐL AZ ITT KÖVETKEZŐ SZÁZNEGYVENHÉT SOR TÖRÖLVE.
A sértett holttestét a szegedi kórház kórbonctani osztályára szállították. A tűzoltók csak másnap délre fejezték be a munkájukat, a romok eltakarítása jelenleg is folyik.
A bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsított, előzetes letartóztatásban lévő személyek azt vallották
A SZÖVEGBŐL AZ ITT KÖVETKEZŐ KILENC SOR TÖRÖLVE
Dandártábornok úr parancsa szerint a hírzárlatot fenntartom, a sajtónak semmiféle információt az esetről nem adok.
Röszke, 2015. augusztus 13.
Molnár Károly Zoltán
- alez.
Olvasói levélből:
„Nekem a nagyszüleim nagyon sokat meséltek, de gyerekek voltak, szinte semmit értettek abból, ami történt.
Igazából azért írok, mert szeretnék Öntől kérdezni valamit. Beleásta magát ebbe a korszakba, talán tud válaszolni.
Nagyanyám idős korában már nagyon szenilis volt, összevissza beszélt. Mondott valamit, amiről nem tudom, elhihetem-e. Hátha Ön tudja.
Kérem, mondja meg nekem, igaz-e, hogy a pesti nagy dzsámit valamikor Szent István-bazilikának hívták?”
Folytatása következik.
