Az oroszországi hadjárat után Napóleon európai hatalma összeomlott. A császár ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. Saját felelősségét sem értette meg.
- Elvesztettem kétszázezer embert! Na és? Jó, abból százezer francia volt, katonák a javából, azokat sajnálom. De a többi? Azok csak olaszok, hollandok és lengyelek voltak! Meg főleg németek! Mit nekem kétszázezer ember!
Napóleon nam hajlott a békekötésre.
- Esküszöm önnek, hogy a császáruk elvesztette a józan eszét! - mondta Metternich Bessieres marsallnak egy sikertelen tárgyalás után.
A béketárgyalások nem vezettek eredményre. Újra fellángoltak a harcok. Napóleont azonban elhagyta hagyományos hadiszerencséje. Az ellenség nagy túlerőben volt, és a sikertelen békeközvetítés után Ausztria is csatlakozott a szövetségesekhez - Oroszországhoz és Poroszországhoz. Napóleon hadjárata egy kezdeti győzelemsorozat után a véres lipcsei vereségbe torkollt.
Napóleon még ekkor is megtarthatta volna uralkodói hatalmát. Metternich közvetítésével olyan békét kínáltak neki, amelynek értelmében megtarthatta volna Franciaországot, nagyjából az 1801-es luneville-i béke előírta határokon belül.
Napóleon inkább makacsul tovább hadakozott, és gyerekeket soroztatott a hadseregébe.
Franciaországban azonban már senki sem akart tovább háborúzni. A katonák sem. A marsallok sem, és a tábornokok sem. A császár ezen fel is háborodott.
- Maguk már nem akarnak verekedni! - vetette oda az egyik tábornoknak. - Maguk csak Párizs utcáin akarnak sétálgatni!
- Igen, felség! - felelte a tábornok. - Végre nagy örömmel sétálgatnánk egy békebeli Párizs utcáin!
