Na, kérem szépen, roppant érdekes hír kicsiny hazánkból:
“Tíz év fegyházbüntetést kapott az a biharnagybajomi nő, aki késsel ölt meg egy a lányát és őt is zaklató férfit. A bíróság a négy gyerekes asszony javára írta, hogy beismerő vallomást tett és megbánta tettét, se mégis súlyos büntetést szabott ki rá, mert a gyilkosságot ittasan, különös kegyetlenséggel követte el.”
http://www.origo.hu/itthon/20100923-tiz-ev-fegyhazat-kapott-egy-zaklatojat-meggyilkolo-asszony.html
Mi történt itt? Mit követett el a nyomorult négygyermekes anya, hogy ilyen, sok rablógyilkosét megszégyenítő, baromi ítéletet kapott?
“Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt tíz év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélt a Debreceni Ítélőtábla csütörtökön egy biharnagybajomi nőt - közölte Koszta János, a Debreceni Ítélőtábla sajtószóvivője. A vádlott 2008. novemberében több késszúrással megölte férje és apja 45 éves ivócimboráját, miután az ki akart kezdeni vele és a lányával.
A tárgyaláson elhangzott, hogy az akkor 34 éves vádlott és családja Biharnagybajomban élt, ahol rendszeresen látogatta őket a gyilkosság 45 éves áldozata is. A férfi látogatásai során a vádlott édesapjával és élettársával rendszeresen iszogatott, és rendszeresen dicsérő megjegyzéseket tett a vádlott lányára. A nő többször a férfire, hogy hagyja békén a lányát, ő azonban az asszonnyal is próbált kikezdeni: a vádlott ezért hol szóval, hol seprűvel kergette haza a férfit.
2008. november 26-án a férfi ittasan érkezett a vádlott házába, megint a lányát dicsérte, megint el akarták zavarni, de nem sikerült. Az ittas ember az udvari WC-re többször is követte az anyát, rányitott, közölte vele, hogy szexuális kapcsolatot kívánt vele létesíteni. A nő hiába küldte el, a férfi visszament utána a házba, ahol a nő lányához próbált közeledni.
Az édesanya megpróbálta kituszkolni a férfit az udvarra, de nem sikerült őt elzavarni, amitől a vádlott indulatos lett. A szalonnasütő mellől felkapott egy kést, amivel többször megszúrta, majd a földön még megrugdosta. Amikor látta, hogy a nyakán erősen vérzik a férfi, próbálta élesztgetni, de az nem mozdult, és perceken belül meghalt. A férfi halálát a mellkasi szúrás okozta, ami olyan súlyos volt, hogy az időben érkező, szakszerű orvosi ellátás sem menthette volna meg.
A bíróság az ítélet kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő vallomását, büntetlen előéletét, hogy 4 kiskorú gyermeket tart el, megbánta tettét, illetve a sértetti közrehatást. Súlyosbító körülményként értékelte, hogy a cselekményt ittasan követte el, a kitartó, gátlástalan elkövetési módot, valamint a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát. Nem fogadta el a Debreceni Ítélőtábla a vádlott és védőjének érvelését, miszerint a vádlott jogos védelmi helyzetben szúrt, illetve azt sem, hogy tettét erős felindulásban követte el.”
Na kérem.
Heteken keresztül tartó förtelmes cirkusz-sorozat.
Senkinek eszébe sem jut megvédeni a négygyermekes anyát az agresszív vadbaromtól. A saját otthonában.
A nő férje.
Meg az apja.
A cikkben szó sincs az ő felelősségükről. Pedig érdekelne. Vizsgálták egyáltalán?
A csirkefogó többször is zaklatta a nőt. Talán nap mint nap.
“vádlott ezért hol szóval, hol seprűvel kergette haza a férfit.”
Melyik hatóság foglalkozott az üggyel? Melyiknek jutott eszébe hivatalból kivizsgálni? Merthogy kapásból többet is tudok, amelyiknek ez kötelessége volna…
Mert lehet a férj meg az atya agyilag szikkadtra butult, eszét elivott, semmirekellő, impotens szemlélődő, de törvény mégiscsak van…
Vagy nincs?
——-
A fickó sorozatosan megalázta a nőt. A saját otthonában.
Rányitott a WC-n.
Ugyan mit tehetett volna a szerencsétlen asszony, hogy nyugta legyen ettől a vadállattól?
Mit kellett volna tennie a dicső bíróság szerint?
—–
Csak két mondatot emelnék ki a szikár, száraz, éppen ezért a tényeket a közönség számára jelentősen meghamisító szöveg egészéből:
“a nő lányához próbált közeledni.”
Vajon ez mit jelent? “Gyere, Zsuzsikám, hoztam mogyorós csokit?”
Aligha.
Nevén kellene nevezni a dolgot, mert úgy az egész sokkal borzalmasabb - és igazabb. A fentebb idézett kifejezés sugallta szituáció köszönő viszonyban sincs a valósággal.
Hány éves lehet egy harmincnégy esztendős nő lánya?
Mit akart tőle a részeg tróger? Netán szexuális kapcsolatot létesíteni? Nevezzük nevén, bíró uram, háta véletlenül ön is tud magyarul. Aztán próbálja végiggondolni, mi is történt valójában.
Miféle emberekből állhatott az a bíróság? Miféle sivár bürokratikus rítusok ezreit csinálhatták végig évek hosszú során keresztül, hogy ennyire kiveszett belőlük minden empátia?
——-
A másik mondat is érdekes:
“rányitott, közölte vele, hogy szexuális kapcsolatot kívánt vele létesíteni.”
Na kérem szépen, vajon így mondta ez a derék, kedves jó ántipátikus ember:
“Kedves hölgyem, szexuális kapcsolatot szeretnék létesíteni önnel!”
Vajon így mondta? Aligha. Az eufemisztikus kifejezésmód itt torzít és hazudik. Éppen azt mismásolja el, ami a dolog lényege: a valóságos helyzetet, a nyomorult nőre ható pszichózist. Amitől kiborul, amitől kést vágott elvetemült kínzójába.
Indoklás?
“A bíróság az ítélet kiszabásakor enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő vallomását, büntetlen előéletét, hogy 4 kiskorú gyermeket tart el, megbánta tettét, illetve a sértetti közrehatást.”
Igen?
Enyhítő körülményként?
Érdekes.
Van ám empátia!
Csak győzzünk elhajolni előle.
Valahogy sehogy sem látom, hogy bárki bármit figyelembe vett volna enyhítő körülményként. Talán ez a nő bűnösebb, mint a közelmúlt sok elkövetője, akik…?
Ha valaki politikailag nem érdekes, nyomban sújtsunk rá a legstupidabb szigorral?
Ha már állambácsi az összes hatóságával nem volt képes megvédeni a nőt egy sehonnai tróger mindennapi zaklatásával szemben, legalább példásan büntesse meg?
Súlyosbító körülményként értékelte, hogy a cselekményt ittasan követte el, a kitartó, gátlástalan elkövetési módot.”
Csattognak ám az empátia ostorcsapásai…
“Kitartó, gátlástalan elkövetési módot” Ezt a kifejezést hülyeség terén rövid távon igen nehéz lehet megverni.
Kitartó gátlástalan elkövetési mód agyonszúrni egy levakarhatatlan és elkergethetetlen vadbarmot?
Szereptévesztés van ám itt, nem is akármekkora. Nem szeretném taglalni, még mit gondolok az esetről, mert az már politika lenne.
—–
Egyre viszont kötelezném a tisztelt bíróság tagjait:
Egy nagyon jó társulattal szemléletesen és naturalisztikusan el kellene nekik játszani, mi is történt. Szó szerint. Pontosan. Egészen a zaklató haláláig.
Közben nem kérdezhetnének, nem állíthatnák meg a játékot, nem kávézhatnának, nem rendelhetnének el szünetet, és nem oldaloghatnának ki pisilni.
Meg kellene nézniük vagy ötször egymásután. Ennyi biztosan kellene hozzá, hogy ez az erkölcsi és szellemi végelgyengülésben szenvedő bíróság a bürokratikus bikkfanyelv fedezékéből végre a valóságba pottyanjon.
Hátha felfognák, mi is történt.
