A populáris kultúra gyakran átadja a maga vívmányait az egyetemes (szándékosan nem használom itt a “magas” jelzőt) kultúrának. Szinte az összes modern irodalmi műfajunk a népies kultúra felől érkezett.
Cserébe az úgynevezett elitkultúra (megjegyzem, nem hiszek a tömegkultúra/elitkultúra antinómiában) lenézi, gyakran indokolatlanul (is) bántja, csepüli, lenézi a tö9megkultúrát. Főleg olyan időkben, amikor leplezni igyekszik tulajdon, szánalmasan kis hatókörű, szubkultúra-mivoltát.
Pedig a kultúra lezüllése sohasem a populáris szinten kezdődik. A két pólus egymással kölcsönösen összefügg. Semmi sincs a populáris szinten, amely valamilyen módon ne létezett volna a “magas” kultúrában…
———
1980 langymeleg őszén esett meg.
Péter mentős volt Pest megyében. Gyakran járt hírességek fővárosközeli villáinak közvetlen közelében, sőt ezen palotának tűnő kulipintyók némelyikében hivatalos minőségben is megfordult.
Péter és sofőr társa nem jutottak be az egyetemre (annak idején, a húszpontos felvételi és az őrült mértékű túljelentkezés korában ez nem is volt egyszerű), és az újabb felvételire készülve dolgoztak a mentőszolgálatnál.
Egyszer beszabadultak egy média-híresség otthonába. Az illető már akkor is felettébb ismert alakja volt a hazai kulturális közéletnek; mint a minőség egyik apostola, az általa alacsonyrendűnek tartott kulturális jelenségek következetes ostorozója.
(Urambocsá’ a scifi ellen is volt rossz szava, nem is kevés.)
Pétert és társát a szobalány hatalmas könyvtárszobába vezette, és arra kérte őket, várakozzanak ott egy bő tíz percet.
A két fiú ámulva nézett szét. Szinte meghatódtak, ahogy mindig, amikor sok könyv közé szabadulhattak be. A termet körben mindenütt hatalmas, mennyezetig érő könyvespolcok borították. Minden kötet egyforma díszes bőrkötésben, rajta aranyszínnel a szerző neve és a mű címe.
Kezdve onnan, hogy Homérosz: Íliász; nagyjából idáig: Günther Grass.
- Ez igen!
- Ez az ember nagyon szeretheti a könyveit! Hogy’ vigyáz rájuk!
- Keményfából lehetnek a polcok, gondosan kiegyensúlyozva,mert sehol nem roskadnak a könyvek súlya alatt!
Bőrbekötetlen könyv csupán másfél tucatnyi volt, ezek egy kis íróasztalon sorakoztak, kivétel nélkül mind krimi volt.
Ez csalódást keltett, hiszen a híres férfiú nemcsak a bűnügyi regények, hanem azok olvasói ellen is gyakorta mennydörgött.
Mégis ilyeneket olvasna?
Hátha csak valaki más a családból. Nincsenek bekötve.
Vegyünk le valamit a polcról!
Hej, illúziók, húszéves korunk szép illúziói!
Próbáltak levenni egy-egy könyvet.
Előbb itt, aztán mindenütt.
Jött az egész polc…
Hej, illúziók, húszéves korunk szép illúziói!
Merthogy fából volt a polc az összes könyvvel egyetemben.
Nem volt ott egyetlen könyv se. Sehol. Egy szál se.A magaskultúra apostola…
