Huszonkilencedik rész

Ha a felvetett kérdésekre választ akarunk kapni,  ideje alaposabban szemügyre vennem a líra fogalmát.

Mi az hogy líra? Mely művek tartoznak a líra műneméhez?

Az elsőre triviálisnak tűnő kérdés megválaszolása nem is olyan könnyű. A jelenleg a líra műneméhez sorolt szövegek sokfélesége formai és tartalmi értelemben is elképesztő; formailag a szigorúan formától a teljes formátlanságig terjed. Ha a tartalmat vizsgáljuk, esztétikai, filozófiai vagy poétikai vonatkozásban még nagyobb a zűrzavar.

Feltűnő, hogy minden műnem között éppen a líra van a legkevésbé definiálva. Nem mintha nem történtek volna – és nem történnének ma is – kísérletek a definiálására, de ezek a meghatározások nem képesek felölelni a lírához sorolt szövegek teljességét. A legtöbbjük – akár a lyukas szita – figyelmen kívül hagyja a lírai műalkotások túlnyomó többségét.

A definíciók problematikusak, ugyanakkor a lírát szerető embernek soha nincsenek nehézségei, ha érzései alapján akarja felismerni a lírai művet. Ez azért is nagyon figyelemre méltó, mert a hétköznapi emberek soha egyetlen korban sem várták el semmiféle irodalmi infrastruktúrától, tekintélytől vagy hatóságtól, hogy meghatározza a számukra, mely művek sorolhatók a lírához – és mely művek hordoznak lírai minőséget.

A hétköznapi ember ezt ma sem teszi. A kánonra sem ad sokat – ő alkot kánont önmaga számára. Mindig érzés alapján.

Mindezek alapján valószínűnek tűnik, hogy a líra a többi műnemnél sokkal bensőségesebb viszonyban van az emberi érzelmekkel.

Így sem könnyebb a definiálása.

Ha a lírai költészet történetét hívjuk segítségül, mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy a múltban a lírai műalkotásukat a leggyakrabban a formájuk alapján határozták meg. A líra hétköznapi jellemzője a nagyon kötött, szigorú, ritmusos hangzást adó forma.

A hétköznapi ember, ha lírai műről beszél, ez alatt olyan szöveget ért, amelynek a formája verses, a tartalma pedig neme elbeszélő. Az a meghatározás csak első hangzásra tűnik felületesnek, valójában sokkal többet ér, mint a gyakorlatban teljesen használhatatlan tankönyvi definíciók.

Elvileg nem kötelező ugyan, hogy a lírai szövegnek szigorú formája legyen, a gyakorlatban azonban ezt elvárjuk tőle. A szigorú, kötött és ezért rendkívüli tömörségre hajlamos verses szöveg sokkal alkalmasabb a lírai mondanivaló kifejezésére, mint a szétfolyó, nyúlós-nyálkás, bőbeszédű próza.

 A líra forma általi meghatározottsága a literatúra legnagyobb titkai közé tartozik.

Folytatása következik.