Ez a történet egy barátommal és kollégámmal esett meg a közelmúltban…
——
Zoltán elektromérnök, kiválóan képzett műszaki szakember, híradástechnikus, de operatőr is, foglalkozik videotechnikával, hangtechnikával, világítástechnikával, és még ki tudja, mivel nem…
Zoltán házától néhány méterre csőtörés történt, ömlött a víz az utcára. Fényes nappal volt, elég hamar értesítette valaki az illetékeseket, azok persze késlekedve vonultak ki, de úrrá lettek a bajon.
Zoltán barátom aggódott, mert valamiért nem bízott a kegyes szolgáltatóban…
Nem is tudom, miért, hiszen nálunk ma nagyon ritkán fordulnak elő számlázási anomáliák…
Először is lefotózta a vízóráját. Igen különös képet mutatott:
2222
Zoltán bement a kegyes szolgáltatóhoz. Valamiért attól tartott, hogy a csőtöréskor kiömlött vizet neki fogják felszámlázni. Nem tudni, miért jutott erre a következtetésre, hiszen a kegyes szolgáltatók nálunk közismerten korrektek…
Attól tartott, akár több tízezres számlát is a nyakába sózhat a kegyes szolgáltató. Nem tudni, mi alapja volt erre, hallott már ilyet valaki?
A kegyes szolgáltatónál dolgozó kiálló pofacsontú hölgy riadtan pislogott Zoltán arcába, és hálát adott az égnek, amiért jó vastag, fekete keretes szemüveget növesztett.
Mindazonáltal egyre jobban behúzódott a monitor mögé.
Zoltán rosszat sejtett. Nem is tudni, miért, hiszen a kegyes szolgáltatóknak nálunk jó hírük van…
A hölgy már teljes védelmi készenlétben kuporgott a monitor mögött, még a fülhallgatója hegyét se merte elődugni. Jó az a monitor, valóságos pajzs. Vagy inkább mellvéd. Kár, hogy nem nagyobb.
Hosszúra nyúlt a csend, már a billentyűzet is reszketett az idegességtől.
- Valami baj van, hölgyem?
A “hölgyem” erre kidugta a fél szemüvegét, valami különös, vakkantásszerű hangot hallatott, aztán újra visszabújt, feneke nagyot huppant a székén. Aztán újra felemelte, és újra visszahuppantotta.
- Egy kicsit sok lesz a számla.
- Egy kicsit sok?
- Egy kicsit sok…
- Mennyire kicsit?
- Nagyon sok…
- Mennyire nagyon?
A hölgy erre hörcsögszerűen felfújta mindkét pofazacskóját, szemüvegkeretét bocsánatkérően megrázta, majd halálra szántan vetette oda:
- Nyolcszázötvenezer!
Zoltán elhűlt.
- Mennyi?
- Nyolcszázötvenezer! – és a hölgy már bújt is az asztal alá.
Zoltán igyekezett higgadt maradni.
Mi a célom? Nem akarok fizetni senki helyett. Lehetetlen, hogy ez a tömérdek víz mind nálam ömlött volna ki.
Zoltán tüsténkedett. Gyorsan tisztázta, mennyi vizet takar a nyolcszázötvenezer Ft. Kiderült, hogy a városi víztorony befogadóképességének éppen a háromszorosát. A kegyes szolgáltató számlája szerint ez a három víztoronnyi víz mind az ő óráján ment volna keresztül.
Nem valószínű.
Mennyi az a víz?
Zoltán számolt….
Hatalmas kertje van, de ahhoz, hogy ekkora vízmennyiség elférjen rajta, közel két méter mélyen kellene felásnia, és eme friss szárazföldi beltengeren el sem férne a háza.
Vajon meggyőzi-e ez a kegyes szolgáltatót?
Nem. A kegyes szolgáltató makacsul ragaszkodott a számla kifizetéséhez.
Zoltán nem csüggedt. Szakértőkhöz fordult. Mértek, fotóztak, filmeztek. Megállapították, mekkora a csővezeték áteresztő képessége, és kiszámolták, mennyi időre van ahhoz szükség, hogy a jelzett vízmennyiség átfolyhasson rajta. Kiderült, hogy nem is olyan sokra. A jelzett víztömeg áthaladásához alig több, mint három hónap kellene. Már amennyiben éjjel-nappal folyamatosan ömölhetne…
Ettől talán már a kegyes szolgáltató is jobb belátásra tér…
Nem…
A területi segédbürokrata széttárta a karját.
- Az a víz magánál folyt el, magának kell kifizetnie.
Zoltán építész szakértőt hívott. Mi történne, ha a jelzett víztömeg a telkén ömlene ki?
A szakértő írásos véleményt adott. Ekkora mennyiségű víztől a ház összedőlne vagy egyszerűen elsüllyedne.
A területi albürokrata kopasz feje izzadt és viszketett. Vakargatta is elég serényen.
- Nem tehetek róla, fizetnie kell! A maga vízórája alapján számláztunk.
Miután ily módon megsemmisítő vereséget mért a józan észre, a területi albürokrata önelégült arccal szemlélte a tükröt, jól mutatnak-e orra tövében a mitesszerek, és elegánsan megvakarta az ülepét.
Az ám!
A vízóra!
2222
Zoltán serényen számolt. Osztott, szorzott, gyököt vont, logaritmust számított.
2222
Zoltán kiszámította, mekkora a matematikai valószínűsége annak, hogy a négy számjegy a normál napi használat után éppen így állapodjon meg. Mivel használat közben – ha az óra normálisan működik – a számláló oszlopai nem egyszerre fordulnak át. Mi történhetett?
Újabb szakértő…
Az úgynevezett alakváltoztató szennyeződés (például egy szivacsdarab) következtében megeshet, hogy a számláló átfordul. A szakértő biztos volt benne, hogy ez történt, a számlálók egész sora azonos állásba állt…
Na, most végre elgondolkodik a kegyes szolgáltató?
A területi főbürokrata hajlíthatatlan volt. Két óra hosszat. Amikor a szókincséből hápogáson kívül már nem sokra futotta, kissé szerényebben jegyezte meg:
- Nem bánom. Bevizsgáljuk a vízóráját.
Zoltán sóhajtott. Hátha mégis győz az igazság, hátha a dilettáns bürokrata marhák helyett végre hozzáértők kezébe kerül az ügy…
A kegyes szolgáltató érdemdús főszakértője dupla tokás mosollyal fogadta Zoltánt.
- Maga nem nyert hangszórót, hapsikám! – kezdte szokott választékosságával. – Bevizsgáltuk az óráját! Még kevesebbet is mér a szabványnál! – győzelme jeléül három ujját az inge két gombja közé dugta, mint valami felfuvalkodott posztmodern Napóleon.
Zoltán elmosolyodott. Mechanikus szerkezetekhez jól értő ember létére gyorsan kiszaladta száján:
- Akkor minden rendben.
- Rendben? – a főszakértőnek ettől csaknem sírásra görbült a szája.
- Mindegy, kevesebbet mér-e, vagy többet. A lényeg: az óra rossz. Ma kevesebbet mér, holnap többet.
A kegyes szolgáltató érdemdús főszakértője zavarában a hónalját kezdte szagolgatni…
Jöttek az újabb, a sokadik, meg a még többedik fellebbezések…
A kegyes szolgáltató eresztékei recsegtek-ropogtak. Peregtek a hónapok. Végül az ügy eljutott a regionális főgóré asztalára.
Hogy lehet úgy veszíteni, hogy az győzelemnek tűnjön? Hogyan lehet úgy megfutamodni, hogy az előrenyomulásnak látsszon? Mennyit lehet kivasalni Zoltánból?
A regionális főgóré úgy döntött, enged…
Tulajdon jóságától maga is elérzékenyült. Könnybe lábadt szemmel írta le a végösszeget:
Százötvenezer…
Indoklás?
Csak – de az tizenegy oldalon…
Zoltán gondolkodott. Már sokkal többe van neki. Folytassa-e tovább a parodisztikus küzdelmet?
Megéri-e?
Nem éri meg…
Fizetett…
