A hírnév, a rang örök – hiszik birtokosai. A magas társadalmi állás örök védelmet, kiváltságot ad – képzelik sokan.
——-
Gaston Doumergue 1924-31 között a Francia Köztársaság elnöke volt. Egy alkalommal vadászaton vett részt valahol vidéken. Váratlan zápor zúdult az erdőre, és az elnök úr elveszítette a kísérőit.
Doumergue órákon keresztül kóborolt a teljesen ismeretlen erdőségben élelem nélkül, fegyver nélkül. Teljesen elvesztette a tájékozódó képességét.
Már késő este volt, az elnök kétségbeesetten bolyongott. A rátörő sötétségben elővette a halálfélelem. Egyiptomi sötétség vette körül, és idegeit egyre inkább megviselték az erdő baljós neszei.
A sötétben nem látta a zsebórája számlapját, fogalma sem volt, mennyi lehet az idő.
Valójában éjfél is elmúlt már, mire fényt vett észre. Fény a z erdő mélyén!
Doumergue futásnak eredt.
Csaknem beleütközött a hatalmas, masszív kőkerítésbe. Jókora udvart zárt körbe, belül hatalmas épület. Onnan jön a fény.
Doumergue kitapogatta a kaput, aztán vadul dörömbölni kezdett rajta. Percekig verte két ököllel.
Senki se hallja? Franciaország elnöke üvölteni kezdett:
- Engedjenek be! Nyissák ki! Doumergue vagyok, a köztársaság elnöke!
Egyre vadabbul dörömbölt.
- Nyissák ki! A köztársasági elnök vagyok! Nyissák ki!
OLyan halkan és váratlanul nyílt ki a kapu, hogy Doumergue meglepődött. Tagbaszakadt férfi lépett elő, fáklyával a kezében.
- Fáradjon be, kegyelmes uram! – bókolt.
Doumergue megkönnyebbült. Itt ismerik! Minden rendben van! Gyanútlanul beljebb lépett.
- Hol vagyok? – kérdezte.
- Jó helyen, kegyelmes uram!
Doumergue nem fogott gyanút.
- Az államtanács tagjai már várják kegyelmességedet! A miniszterek is együtt vannak, csak arra várnak, hogy méltóztassék elkezdeni az ülést.
Doumergue megrökönyödött.
- Micsoda?
Ekkor azonban már rajta volt a kényszerzubbony.
Gaston Doumergue, a francia köztársasági elnök bizony – egy elmegyógyintézetbe tévedt. Nagy fáradságába került, míg tisztázta magát.
