Nyártékozló messzeségben
Új nosztalgia fogan,
Hadd sírják vissza, ha elszáll,
Ezt a Nyarat is sokan.
Nyári arany hajnalokban
Nem csillan még őszi rőt,
Hétköznapok szórakozzák
Posvánnyá a szent Jövőt.
Nyári álmok idejében
Kevés bátorság akad,
Csak kevesen használják ki
Az áldott Béke-Nyarat.
Nyártékozló messzeségben
Kárörvendés mocorog,
Seregszemlét tartanak ott
Az újabb kudarc-sorok.
Ha kudarcos nyártékozlást
Hoz ránk a végzet-garat,
Reményünk épületében
Kő a kövön nem marad.
Csoda ez a kicsi ország...
Makacs Élet lángja ég;
Ötszáz éve sunyít ránk a
Nyártékozló messzeség...
Hódoltságos nemhitekben
Rossz nyártékozlás hever,
Csak attól fél, ha az ország
Önmagában hinni mer.
Túlerők lakájainak
Mindig hullazöld az ég,
Túlerőket nevelget a
Nyártékozló messzeség.
Csak ha egyszer, csak egy Nyarat,
Ha magunkhoz ölelünk,
Nyártékozló messzeséget
Örökre feledhetünk.
