Vékonypénzű novemberben
Reszket a Jövő,
Felelőtlen polkorrektet
Szitál az eső.
Aggodalmas tócsák fölött
Vicsorog a szél,
Világunkat lerohanni
Készül már a Tél.
Ki tudja, hogy egyáltalán
Lesz-e még Tavasz,
Vagy elviszi Európát
A vén Bakarasz…
Vékonypénzű novemberben
Sápadt a Jelen,
Hiába is korholja a
Vén Történelem.
Fodrozódik az idő, a
Rideg, vén folyó,
Becsület-bankot fosztogat
Szó-infláció.
Vékony a hit, a bátorság
Vénült, roskatag,
Csillagóra közeledvén
Isten – hallgatag.
Vékonypénzű novemberben
Fél a csillagunk,
Előbb-utóbb mindannyian
Úgyis meghalunk.
Vékonypénzű novemberben
Sunyi vész-özön,
Helyt kell állni akkor is, ha
Semmi jó se jön.
Megvénülnek hajladozni
Viharban a fák,
Könnyebb végleg távozni, ha
Nincsen túlvilág.
Vékonypénzű novemberben
Hallgatag az ég,
Kérdés temérdek, de minden
Válasz messze még.
Lehet a világ nagy, gonosz
Siralom-mező,
De gonosszá lenni nekünk
Nem kötelező.
Vékonypénzű novemberben
A Hit kis patak,
Csillagóra közeledvén
Isten – hallgatag.
