Vén Muskétás

Önfeledt nap lesz-e még? Nyugodt óra lesz-e még? Szorgalmas hétköznapokat Ád-e még az ég? Sírnak a szélben  a fák, Elfonnyad minden virág, Sarkaiból kifordulni Készül a világ. A Jövő semmibe hullt, Csökevényes lett a Múlt, Minden lámpa, minden Remény A földre borult. Őszinte könny lesz-e még,…

Mindig olvasok valamilyen könyvet... Néha többet is. Van a táskámban, Van a gépem mellett, Meg egyebütt; Hiszen könyvre szükség van Mindenütt. Az unalom társas veszedelem, Nagyon sajnálom a betegeit, Egyedül nem unatkozom soha. Van munka, Van könyv Ameddig csak élek. Gyerekkoromban lett a…

Nemzedékek élettánca Csörömpöl Az Idő lánca... Monoton szó, Idő dobja Száz generáció ropja. Apáinknak rádió szólt, Sírós, háborús világ volt... Nemzedékek élettánca; Takarja Múlt S Jövő sánca. Saroglya, meg Szénaboglya; Jelen a Múlt kezét fogja. Nagyapáink fojtó korban, Cselédsorban,…

Szerelmes nyári napok, Áldott Békét hoztatok. Nyári napsütés-kabát, Együtt az egész Család. Pillanat-kereveten Tán az Idő is pihen. Szerelmes nyári napok, Szent Örömöt hoztatok. Intim, meghitt Pillanat Ezer meg ezer akad. Az év pihenni leül, Sose vagyunk egyedül. Szerelmes nyári napok, Hitet,…

Augusztus hónapja Az év csúcsos orma. Örökké szépséges marad Az egyszerű forma. Forró nyári  napok Vidám népre várnak, Reklám nélkül is mindig lesz Vevője a Nyárnak. Hiába morcos a Képe a világnak, Múlt és jövő évek között Nyár-szigetek állnak. Augusztus hónapja Emléket kovácsol, Mindenki még…

Ifjú Nyár a régi Szerelemben, Befelé mosolyog bennünk Az Isten. Nyár, Szerelem - Roskatag időben, Baj is, Boldogság is Akad bőven... Bent: házas Szerelem lángja Éltet; Kint: éhesen kóborol A végzet. Ifjú Nyár a régi Szerelemben, Csak Boldogságtól Ember Az Ember. Pillanatok nyári Lobogása Szebb…

(A gyulai vár néhai viadalának emlékezetére) Hatvanhárom napig... Ország szélén, Alföld szélén, A néhai Magyarhon közepén. Király? - távolban, Bécsben aluszik, A közelben? Hódoltság, Pasalik, De harcoltak Hatvanhárom napig... Palánk mögött vagy kétezer magyar, Körülöttük Túlerő, Zivatar... Egy…

Idő-tenger... Partok nem látszanak, Csak Múlt fehérlik túl a horizonton, Mögöttünk, amerre nem látja szem; Alattunk lustán suhan A Jelen... Megyünk előre, Ki tudja, hogy merre, Miféle partnak, Sorsnak, Idő-foknak, S a főárbocon Emlékek lobognak... Emlék-vitorlák lobognak a szélben, Még alig…

Amíg éj múltán Nap cammog az égre, Amíg az álomból felébredünk, Amíg halljuk a Kedvesünk szavát, Mindig van tovább! Van tovább, Van tovább, Mindig van tovább! Amíg lelkünkhöz emlékek tapadnak, Titkaink gyermekeinkre maradnak, S a lombzizegésben Élet susog. Még van miért. Még van miért, Még lesz…

Euró-führerek Jövő-locsogása; Homokká hígulni készül A neolit kása. Recseg a hivatal, Balgatag a tánti; Nem baltás gyilkosokkal kell Jövőt fuserálni. Vezéri agyvelő Süket-földön krákog Nem voltak elég hangosak Még a robbanások. Euró-führerek Nem adnak a népre, Hagymáz-birodalomságok Csalták őket…

Lét-tutaj a Semmi hátán, Vitorlája: kerek Ég, Tán az egész világ nem más, Mint jókora buborék. Mi a kezdet, mi az Élet? Örökké tartó viták; Pedig Élet nélkül talán Nem is lehetne világ. Oka, célja van mindennek, Sose véltelen a Lét, Hiába tagadják sokan Az Isten összes nevét. Lét-tutaj a Semmi…

Ideje lesz a Békének, Ha majd tisztán szól az Ének. Ha majd globál sajtóbokor Nem gyilkosokat pártfogol. Ha láthatatlan dollárok Nyomán nem nő ezer átok. Ideje lesz a Békének, Ha a csókok csókot érnek. Ha gonosz perverz bűvölet Helyett lesz végre: becsület. Ha tűnik a hamis mérték, S érték lesz…

Egy jobb világ szent reménye Ritkán merészkedik fényre. Felül realitás-salak, A jobb Remény: búvópatak. Anyag-üdvösség: maszkabál, Profán kárhozatra - halál. Egy jobb világ szent reménye Kevesekben marad élve. Lét értelme redukálva, S a Remény nem marad állva. A puszta létfenntartásba Lett az…

Nyártékozló messzeségben Új nosztalgia fogan, Hadd sírják vissza, ha elszáll, Ezt a Nyarat is sokan. Nyári arany hajnalokban Nem csillan még őszi rőt, Hétköznapok szórakozzák Posvánnyá a szent Jövőt. Nyári álmok idejében Kevés bátorság akad, Csak kevesen használják ki Az áldott Béke-Nyarat.…

Hétfő reggel a kastélynál Számos régi ismerős, Ki lesz gonosz? Ki intrikus, Ki lesz majd a mesehős? Hány vitéz fog szerepelni? Lesz-e királyfi, de hány, Hogyha a szereplőgárda Egytől egyig - csupa lány... Árnyék alatt szikráznak az Éjjel született sorok, Kis hercegnők bandukolnak, S a boszorkány…

Végtelen a Tér, Minden körbeér, De célba csak akkor érünk Ha Isten kísér. Profán gépi táj, Műanyag lapály, Gazdaság-teóriákat Bőg A mű-dagály. Doktrína-szekér Célba sose ér, Egydimenziós utakon Isten Nem kísér. Végtelen a Tér, Minden körbeér, De célba csak akkor érünk Ha Isten kísér.…

Megszentelt pillanatokban Áll a csónakunk, Magunkkal azonosulva Boldogok vagyunk. Minden boldog pillanat egy Magán végtelen, Lelkünk medrében hömpölyög Az Örök Jelen. A boldog pillanat nem Jöhet mindenkinek, Csak a Szeretet, az Öröm Szentelheti meg. Megszentelt pillanatokban Él az Életünk, Velünk…

Amíg van, Addig kéne megbecsülnünk. A mostani alattomos időkben Könnyen vész el, S nem kapjuk sose vissza. Amíg csak vagyunk, Élnünk kell vele, Szabadság nélküle Nem volt, és nem is létezhet Soha. Sokan akarják tőlünk megszerezni, Ellopni, Elperelni, Csalni, Csenni; Ha sikerül -  A piacról nem…

Körtefa lombjai alatt Hullámzik a Nyár, Távolba szakadt emlékek Raja hazajár.  Most is felkacag valahol A régi patak, Valahol most is perzselnek A régi nyarak. Valahol a Múlt és Jelen Csak együtt kerek; Valahol még  várnak ránk "a Régi istenek". Körtefa lombjai alatt Pancsol a Jelen, Jövő-kölykök…

Profántól profán telik, A Lét: csupa bendő, Profán szemmel költséges a Megszentelt Jövendő. Profán lét törvényeit Profán lélek rejti, A világot véletlen, meg Holt anyag teremti. Futóhomok a profán, Holt fa korhadt ága, Vele jár a hétköznapok Szikkadt sivársága. Profántól profán telik, Elsorvad a…

Vers az Élet, A halál meg: Próza; A sátán csak a holt anyag Póza. Dal, Zene - Az Öröklét vetése; A Ritmus meg Isten szívverése. Álom Tartja a világot Ébren; Az anyaghit - Kujtorog a Létben. Vers az Élet, A halál meg: Próza; A Költészet Isten szent bohóca.  

Kánikula-asszonyság Lépett a színpadra, Nyár-Színházban ősidőktől Ő a primadonna. Jól sikerült belépő Pogány tűzben égve; Izzad már a primadonna Lelkes közönsége. Egyedi mutatványa Természetjog-védett; Színésznő vetkőzteti a Színpadról - a népet. Kánikula-asszonyság, Tűz-rúzsos a szája, Hőséget…

Hajrá Fiúk! Hajrá Fiúk! Értetek örömtüzek égnek. Hajrá Fiúk! Hajrá Fiúk! Vége a kishitűségnek! Azt dalolja újra a hazai szél, Nem vagyunk rosszabbak senkinél! Mindenkit tisztelünk, De hasra nem esünk. Egész Múltunk, Hagyományunk A szemünkben ragyog, Amíg csak magyar szív dobog: Hajrá Magyarok!…

Ötvennegyedik nyaram A tükörbe réved; Itt zápor, ott kánikula - Amilyen az Élet... Ráncosodik az Idő, Látszik a kor rajta, Bár munkakedv, lelkesedés Néha még takarja. Tán homályos a tükör, Tán nem elég érett; Nem mutatja az elszelelt Ötvenhárom évet. Ötvennegyedik nyaram Ring az Idő hátán, Nincs…

Minden napra egy vihar, Vagy több is talán; Ázottan kucorog a Nyár Felleg-palotán. Roskadoznak az egek, Vad zápor kopog, Villámháborút zúgatnak Ronda viharok. A rövid szünetekben Tűz a Nap heve, Hogy aztán újabb zivatar Dördüljön bele. Minden napra egy vihar, Közben süt a Nap; Gyúlékony…