Nem látható,
Nem hallható,
Nem tapintható;
Mégis érzem,
Amikor rám gondolsz,
Anikó.
Csak a felszín,
Vékony hártya
Léten az anyag;
Másutt vannak
Az igazi
Erővonalak.
Hogyha valamelyik Lányunk
Elindul haza,
Órákig
Várja kapunkban
Mind a két kutya.
A szkeptikusok szerint
A megérzés – mese;
Mégsem tévesztik el a
Kis Gazdit
Sohase.
Ha boldogan vár Anikó
Meg a két Gyerek,
Akkor rólam minden gonosz
Gyorsan lepereg.
Az Életnek
Csupán külső máza
Az anyag;
Bennünk vannak az igazi
Erővonalak.
Körülöttem
Idült hitetlenség fanyalog;
Boldog ember,
Boldog apa,
Boldog férj vagyok.
