Januári alkonyatban
Hideg fény ragyog,
Számadásra készülődnek
Fent a csillagok.
—
Tétlenkednek a csalódott
Felhő-oszlopok,
Sejtelmesen cseperedő
Jövő gomolyog.
—-
Tegnapokban dideregnek
Szent, naiv hitek,
Altatódalt dúdolgat a
Közömbös hideg.
—–
Januári alkonyatban
Kérdéssor szorong,
Sötéten hallgat, nem felel
A nagy éj-korong.
—-
Tompán fénylik a Tejút, mint
Befagyott patak,
A világ fennen csörömpöl,
Isten – hallgatag.
