Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.
Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.
Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.
Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?
Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.
Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.
Gondűző Tavaszról
Beszél az Idő,
Talán mégsem fog mocsárba
Futni a Jövő.
Tavasz a világban,
Csalfa tünemény;
Amíg élünk, sohasem lesz
Halott a Remény.
