KÉTSZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ
A következő etap:
„A rím kedvéért: bandukoltam,
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.”
Kissé körülményes módon folytatja versét a Költő, de ahány ember, annyiféle felfogása a hazának.
„A rím kedvéért: bandukoltam,”
Kevésbé sikerült sor.
„A rím kedvéért: bandukoltam,”
A „rím kedvéért” ebben a versben már előfordult. Egy extravagáns gesztus elsőre új, érdekes, izgató lehet. a hasonló önleleplező kiszólás is.
Másodikra már kezd unalmassá válni.
„A rím kedvéért: bandukoltam,”
Az ismétlésnek az lehet a valódi funkciója, hogy elterelje a figyelmet arról, micsoda minőségi váltás van a lírai Én helyváltoztatásában a korábbi etaphoz képest.
- Mentem
- Bandukoltam
A kevésbé célirányos mozgás így kissé háttérbe szorul, a figyelmet az extravagancia vonja magára.
„A rím kedvéért: bandukoltam,”
A „rím kedvéért” másodjára már kissé pókhálós. Ezt a funkciót szinte bármi betölthette volna.
„mögöttem már a Jászai,”
Helymeghatározás, a színhely Budapest, Jászai Mari tér. A Költő nyilván olyan úton vezeti lírai hősét, ahol gyakran megfordul. Éppen elhagyta a Jászai teret.
„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”
Váratlanul áttolódik a vers egy teljesen más síkba.
„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”
A kép mindenképpen látomásszerű. Értelmezése azon fordul meg, kik azok, akik „holtan” jönnek szembe a lírai Énnel.
Folytatása következik.
