Vén Muskétás

Kora nyári szélben Fürdetem magam, Elfelejtem, hogy a Nyárnak Egyszer vége van. ——- Kora nyári szélben Arcom felderül; Tudom már, hogy amit tervezek, Mind sikerül. ——– Kora nyári szélben Fürdik a világ, Szép világot álmodnak A délceg rózsafák.…

SZÁZTIZENÖTÖDIK RÉSZ Íródott Nyuzga javaslatára Gyorsan számba vette az esetleges veszélyforrásokat. A csatahajó jelenlegi legénysége? Helyesebb lenne most már volt legénységnek nevezni őket. Magától értetődik, hogy közülük egyetlen ember sem léphet a könnyűcirkáló…

Nem a puszta intelligencia, hanem az érzelmeken alapuló intelligencia az, amely az embert emberré teszi. Az ember cselekedhet ugyan ezzel ellenkezően, de megmaradni csak ez által maradhat meg. “…legmélyebb érzéseink…nélkülözhetetlen kalauzok, s fajtánk létezése…

Vén telivér titkok sejtelmes fátyola lebben; Körtefa lombja közül csillagok őrzik a fényt. Kurta sötétség rejti szeszélyes Hold palotáját; Szélhárfán susogó trillát játszik az éj. Ifjú s vén szerelem parolázik a vágyteli csókkal; Zengő ablak előtt összeborulnak a fák.…

A keddi SF-novellák első sorozata a múlt kedden a Múmiák című írással lezárult. Huszonnégy vadonatúj SF-novella született – huszonnégy héten át. A blogjaimon hozzászólás formájában, valamint magánban igen sok kiváló kritikai észrevételt kaptam – mindet…

Aprócska voltál valaha, S egy felejthetetlen napon, Egy szép, szeszélyes tavaszon Először sétáltunk haza. Madár röppent virágos ágra, S Te mózeskosárból néztél A világra. ——— Sokat sétálgattam Veled, A nyakamba ültettelek, Néhány meghitt kis éven át…