XVII. Rész
Elérkeztünk oda, amikor ideje alaposabban szemügyre vennünk Magliani meséjét, ami rövid terjedelme ellenére szinte hemzseg az ellentmondásoktól, illetve a gyilkosságra utaló közvetett bizonyítékoktól.
Előtte azonban gyorsan idézzünk emlékezetünkbe valami fontosat.
Bethlen tanúvallomásában minden szónak, minden részletnek külön jelentősége van. Minden részletnek, és minden részlet hiányának.
Az első adandó ellentmondás azon a ponton jelentkezik, hogy Bethlen Miklós nem említi, hogy lövést hallott volna, ugyanakkor Magliani meséjében az áll, hogy a „sabaudus” elsütött egy fegyvert – rálőtt az úgynevezett vadkanra.
Magliani valószínűleg azért említi, hogy lőtt, mert nem lehetett biztos benne, hogy nem hallották meg a lövését. Bethlen Miklós és a vele beszélgetők talán nem is hallották.
„mü ott a hintónál beszélgeténk.”
Azt gondolom, Bethlen mindenképpen megemlítette volna, ha lövést hall. Nyilván nem hallotta, sem ő, sem a vele beszélgetők. Akkor miért említi Magliani, amikor ezzel veszélybe sodorhatja magát?
Azt gondolom, tudom a választ. Maglianit nem a hintó mellett beszélgető Bethlen, Zichy, Guzics kapitány, Vitnyédi és a többiek aggasztják, mert ők túlságosan távol vannak, a lövést aligha hallhatják meg. Nem is hallották.
Hanem?
Magliani amiatt aggódik, hogy az őt követő lovasok meghallják a lövést.
„Guzics öccse, inasa, meg egy Angelo nevû kedves olasz inasa és a lovász nyargalának utána;”
Magliani tökéletesen tisztában volt vele, hogy több lovas is követi, ezek akár meg is hallhatták a lövést.
Vajon hallották-e?
Sohasem derült ki, a Zrínyi halálát követő sokk hatása alatt talán nem is tette fel a kérdést senki. De hallhatták, és ezt Magliani kénytelen volt figyelembe venni.
Meg kell állapítanom, hogy a Magliani után induló lovasok hibára kényszerítették a gyilkost; más kérdés, hogy hihetetlen szerencséje volt, megúszta, a lövést a jelek szerint senki sem forszírozta.
Magliani a lövést nem mellőzhette, ez gyilkossági tervének kulcsfontosságú eleme volt. Olyan helyzetbe került, amikor rendkívül gyorsnak kellett lennie. Számos hibát elkövetett ugyan, de a tervét sikerrel hajtotta végre.
Magam úgy gondolom, Magliani valami kis kaliberű fegyverrel (talán pisztollyal) közvetlen közelről Zrínyi nyakába, vagy szemébe lőhetett, utána – Pakával kettesben, esetleg ismeretlen bűntárs bevonásával – szörnyű sebeket ejtettek az áldozaton, hogy Zrínyi halálát vadkantámadásnak tüntethessék fel. Ehhez az eszközöket (fegyvereket) feltehetően előre elkészítették. Egyedi fegyvereket használhattak. Talán ez a helyzet a Magliani által elsütött lőfegyverrel is. Ne feledjük, hogy Zrínyi igen fontos, európai összefüggésekkel rendelkező személyiség volt, a halála nagyon sokat érhetett valakiknek, akik talán nem sajnálták a költséget. Azt se feledjük, hogy ezt a gyilkosságot talán hónapokkal előre kitervelték.
Most pedig vizsgáljuk meg signor Magliani meséjét:
„Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az erdõbe, amíg õk a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott) sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hiába, csak elfolyt a vére, elõször ülni, osztán hanyatt fekünni, végre csak meg kelle halni,”
Akad itt probléma bőven.
Kezdjük elölről:
„: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az erdõbe”
Ez bizony szarvashiba. Köznyelvi kifejezéssel: ökörség. Miféle disznó vérén ment be Magliani az erdőbe? Nyilván elfeledkezett magáról, hiszen ez legalább elszólás. Az állítólagos disznó nyilván nem a szekérről, a zsákmány közül mászott le, és futott be az erdőbe. Miért mondta ezt Magliani?
A gyilkosságot már régen kitervelte, de most akadt a számára egy eléggé nyugtalanító és idegesítő körülmény: az őt követő lovasok. Akik azzal fenyegetnek, hogy
- Megakadályozzák a gyilkosságot
- Rajtakapják a gonosztett közben a tetteseket.
Erre nyilvánvalóan mindene esély megvolt. Maglianinak védekeznie kellett ellene. Azt kell mondanunk, ezt mesterien tette.
Magliani védekezése két – lényegében egymás ellenében ható – elvre épült:
- Minél gyorsabban kellett a gyilkosságot végrehajtania a lelepleződés elkerülése végett
- Lehetőleg bevonni az üldözőket az alibibe, nem tettestársként, ami nyilván lehetetlen, hanem mintegy általuk igazolni a gyilkosokat, hitelesíteni a vadkan meséjét.
Utóbbi szempontot – ahogy fentebb látjuk – Magliani Zrínyi állítólagos „utolsó szavai” kapcsán is érvényre juttatta – utóbbira még visszatérek.
A gyilkosságot sikeresen végrehajtották, mire a többiek megérkeztek. Magliani meséje már eleve úgy indul, hogy az odaérkező többi lovassal szeretné önmagát igazolni:
„amíg õk a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt.”
Magliani tehát itt éppenséggel arra próbál célozni, mintha együtt érkezett volna meg a többiekkel, és együtt kötötték volna ki a lovaikat. Nem rossz taktika, de nyilvánvalóan megbukik, méghozzá az idő tényezőjén.
„csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt”
Ez is figyelemre méltó fejlemény. Magliani azt a látszatot szeretné kelteni, hogy már minden jóvátehetetlen még az előtt megtörtént, hogy ő Zrínyihez megérkezett. Ezzel nyilvánvalóan tettestársát, Pakát hozná tarthatatlan helyzetbe, de ez nem zavarja. Látni fogjuk, hogy a mese további részében is szívesen hagyja csávában a vadászt.
„Majláni legelébb érkezék”
Most következik a kör négyszögesítése.
Természetesen semmi elképzelhetetlen sincs abban, hogy valaki egy helyszínre valamivel előbb érkezzen másoknál. De nem mindegy, hogy mennyivel – főleg, ha elvben egyszerre indultak.
„hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; õ hozzálõ, elfut a disznó,”
Ennyivel biztosan nem érkezhetett hamarabb. Nincs más választása: ezt kell mondania. Bizonyosan jó emberismerő, tudhatja, hogy a többi ember általában igen sok dolgot elhisz, az emberek meggyőzhetők arról is, hogy olyasmit láttak, tapasztaltak, amit igazából nem. Mindent elhisznek, ami nem döntő. Vagy nem tűnik annak.
Mi az, amit itt senki sem vállalna?
Hogy látta a vadkant. Ez a döntő tanúság. Bárki zavarba jöhet, ha erőszakosan kapacitálják, esetleg elvállalja, hogy együtt érkezett Maglianival, még azt is, hogy beszélni hallotta a haldokló, hörgő Zrínyit, de hogy a vadkant látta volna, azt nem.
Senki sem látta a vadkant, csupán Paka és Magliani.
Folytatása következik.
