XXXV. Rész
Paka számára talán az kínálja az egyetlen halvány esélyt, ha azonnal, még a Zrínyi halálát kísérő pánik során megpróbál kereket oldani. Ez is csak látszat azonban, Pakának szemernyi esélye sincs.
Nyilvánvalóan dúl benne az idegek harca. A fedőmese szerint ő vétlen ugyan az úr halálában, de vétkes gyávaságban. Pária. Senkinek kedves szava sincs hozzá, szóba nem állnak vele, de talán szemmel tartják.
Lehetséges, hogy akad egy kedvező pillanat, amikor elsurranhat. De csak egyszer kísérelheti meg a menekülést. Ha csak valaki véletlenül is észreveszi, elfogytak az esélyei. Ha bárki utána kiált, a parancsra vissza kell fordulnia, és számot kell adnia.
Szörnyű gyanúm van. Azt gondolom, éppen Magliani lett volna az, aki éberen ügyel Paka minden mozdulatára, és azonnal riasztja a többieket, ha a vadász megpróbál elmenekülni. A tettestársnak ugyanis nem érdeke, hogy a sertés-mítosz még az ő jelenlétében összeomoljon. Tapasztalt és hidegvérű gazember, tudja, hogy előbb vagy utóbb feléled a gyanú. Ő nagy valószínűség szerint a másnapi postakocsival örökre elhagyja Csáktornyát. Aligha hagyja, hogy Paka a kétségbeesett szökési kísérletével veszélybe sodorhassa az ő menekülését. Ebben a pillanatban ugyanis Maglianinak legalább kilencven százalék esélye van a sikeres távozásra, Pakának meg tíz sincs.
Nagyot csalódnék Guzics kapitányban, ha nem tételezném fel róla, hogy már néhány perccel a bán felfedezése után nem adott parancsot valakinek Paka figyelésére. Talán éppen az öccsének, de sokkal valószínűbb, hogy Paka vadásztársainak. Paka nem menekülhet.
Lehet, hogy már megkötözve vitték vissza Csáktornyára, de ha nem is így volt, a korban feltétlenül természetesnek tartották volna, ha Paka a vár tömlöcében éjszakázik. Gyaníthatóan így is volt.
Reggelig már nemigen törődnek vele, enni és inni kap, de lakat alatt van, elszökni nem tud. A vár népe a hirtelen gyásszal van elfoglalva, az irányítás Guzics kezében. A kapitány nyilván másnap korán kel, de kisebb gondja is nagyobb annál, hogy Pakával kezdje a napot. Leghamarabb késő délelőtt hozatja fel a tömlöcből, de az is lehet, hogy ebéd után.
Magliani ekkor már messze jár.
Guzics szigorú, de korrekt módon kihallgatja a vadászt, újra és újra elmesélteti vele az előző napi vadászaton történteket. Időnként váratlan kérdéseket is feltesz. A vallomás többszöri elismételtetése és a keresztkérdések módszere már régóta a bűnügyi vizsgálat eszköztárába tartozik, nemcsak az inkvizíció alkalmazza nagy előszeretettel, hanem a polgári hatóságok is. Guzicsnak még tapasztalata is lehet benne; láthatott már hadbírósági tárgyalást, ha meg nem látott bőven olvashatta néhány ilyennek a jegyzőkönyveit. A török elleni harcok évszázadra visszamenőleg sok ilyet termeltek ki, maga Zrínyi igen járatos volt a Mohács óta lezajlott hadiesemények terén, miért ne tételeznénk fel a várkapitányáról – aki bizalmasa is – hogy szintén jól informált ezen a téren.
A kihallgatáson egy íródeák is jelen van, aki feljegyzi az elhangzottakat. Ez sem növeli Paka esélyeit. Guzics utólag is felfigyelhet egy-egy elszólásra, ha később átböngészi.
Ha a legkisebb gyanú is feléled, szorulni kezd a kapca.
Márpedig gyanú fog éledni, csoda lenne, ha nem éledne. Paka története bárhol összeomlik, és Guzics még sokkal több hibát találhat benne, mint ez a tanulmány. Sorjáznak a kínos kérdések, vajon hogy bírja idegekkel Paka?
Guzics azt is megteheti, hogy néhány fegyveressel kiviszi Pakát másnap a helyszínre, ugyan mutasson meg mindent, és magyarázza meg, ha tudja, az ellentmondásokat. A mai kriminalisztika ezt úgy hívja, a bűntény rekonstruálása.
Guzics íródeákja mindent szép akkurátusan feljegyez. A kapitány átolvassa. Talán le is másoltatja, és egy példány tüstént Ozalj várába meneszt, ahol Zrínyi Péter gróf már útra készülődik. Hadd tudjon minél többet a Zrínyi család új feje is.
Paka még nincs közvetlen életveszélyben, de a sorsa már megpecsételtetett. Guzics valószínűleg szigorú és korrekt, a végső döntés jogát Péter grófnak tartja fenn.
Ettől csak akkor térhet el, ha Paka bűnössége egyértelműen kiderül. Ez pedig nem lehetetlen, talán már az első komolyabb kérdéssorozat összezúzza a vadász védekezésének rozzant palánkját. Ha megtörténik, Paka könnyen a hóhér társaságában, kínzóeszközök között találhatja magát.
Nem biztos, hogy megkínozták. Lehet, hogy csak annyi történt, hogy két fegyveres bevitte a kínzókamrába, ahol a hóhér barátságosan a vállára tette a kezét, aztán aprólékosan és színesen elmagyarázta az össze kellék és kínzó eszköz működését. Melyik mit tör, hasít össze, mit nyújt, mit szúr, mit vág. A test melyik érzékeny részén, mivel és hogyan okoz pokoli fájdalmat. Hol és milyen jóvátehetetlen sérülést okoz. Esetleg fadarab vagy rongybaba segítségével demonstrálja, hogyan is működik ez vagy az a félelmetes kínzóeszköz.
A módszert szadista inkvizítorok találták ki, és rendkívül eredményes volt. Sokkal többen tettek a hatására tényleges beismerő vallomást, mint a ténylegesen megkínzottak. Utóbbiak esetleg meghaltak, seblázban vergődtek, artikulátlanul üvöltöttek, esetleg elismételték, amit a szájukba adtak.
Ha Paka esetleg nem tört meg, nem keveredett ellentmondásokba, akkor Zrínyi Péter gróf kezébe került.
Nem tudom elképzelni, hogy Guzics és Zrínyi Péter rá ne jöttek volna, hogy nagyjából miképpen történt a gyilkosság. A bűntény nagyon vakmerő volt ugyan, de cseppet sem zseniális, túl sok volt benne a gyenge pont, a védő mesében meg túlságosan sok az árulkodó jel.
Mi történt Pakával?
Csaknem biztosra vehetjük, hogy a vérmes Zrínyi Péter parancsára kivégezték. Csendben, feltűnés nélkül, csaknem titokban. Ez persze nem jelenti, hogy kíméletesen. Akkoriban az elvetemült gyilkosokat, gazembereket általában karóba húzták. Kihegyezett karót vezettek az elítélt testébe a végbelén keresztül a gerincoszlopa mentén, és az általában a kivégzett száján vagy nyakszirtjén bukkant ki a testből. Vigyáztak rá, hogy létfontosságú szervet és ütőeret ne sértsenek. A nyomorult így napokig kínlódott a karón, amíg borzalmas szenvedések közepette meghalt.
Arra gyanakszom, hogy Pakát Zrínyi Péter parancsára legkésőbb nyolc-tíz nappal a gyilkosság után karóba húzták, nagyjából azon a helyen, ahol meggyilkolta az urát. Emberfia nem ment a közelébe, amíg kínlódott. Amikor elrohadt, a karó tövébe gödröt ástak, és abba minden szertartás, koporsó, szefödél, sírkereszt mellőzésével belehajították a gyilkos hulláját. Alighanem még mindig ott van.
Hát Magliani? Vele mi történhetett?
Folytatása következik.
