NEGYVENEGYEDIK RÉSZ
Döntő pillanathoz érkeztünk. A gyilkossági tervnek ez olyan kulcsfontosságú mozzanata, amit egyszerűen nem lehet jól végrehajtani, legfeljebb szerencsésen.
„elfut a disznó,”
Lényegében ez a félmondat hordozza a gyilkosokra nézve a legnagyobb kockázatot. Ha bármilyen módon kiderül, hogy az állítólag elmenekült disznó nem is létezik, abban a szempillantásban kiderül, hogy ezek ketten megölték Zrínyi Miklóst.
Ez okozhatta a legtöbb dilemmát, de aligha lehet rá teljesen kielégítő megoldást találni. Főhetett is a fejük miatta.
Ez ugyanis nem véletlenszerű mozzanat volt, nem rögtönzést kívánó hirtelen probléma, ez bele volt kalkulálva a bűntény eredeti tervébe.
Ha valaki azt tervezi, hogy végrehajt egy gyilkosságot, amit vadkan támadásának akar feltüntetni, annak eleve gondoskodnia kell arról, hogy „a tettes” – azaz az állítólagos vadkan – háborítatlanul és a lehető leggyorsabban elhagyhassa a tett színhelyét. Meg kell terveznie.
Olyan szerencsével aligha kalkulálhat, hogy a gyilkosság színhelyén esetleg a döntő pillanatban feltűnik egy valódi vadkan, amit esetleg sokan láthatnak. Ez gyakorlatilag lehetetlen. Manna sem hull az égből. A gyilkosnak magának kellett a vadkanról gondoskodnia.
Úgy gondolom, az időpontot ennek ismeretében választották meg.
Folytatása következik.
