Szent varázsod nem múlik,
Nem enyészik,
Lelkemben él, és újul mindörökre,
Akár a Kikelet;
Jó Veled...
Szerelmünk sose vénül,
Derék, szorgos cseléd,
Elém tárja a Lelked,
S az enyémet - Eléd.
A vén Idő nekünk még
Sok szép percet farag;
Szívem kamaszul dobban,
Ha megpillantalak.
Csikó még bennünk az Élet,
Ezer örömet ont,
Kettesben maradva tüstént
Elnémítjuk az összes telefont.
Gyűlik már életünkben
A Múlt,
Akár a hó;
Drága Örök Asszonykám!
Te Drága
Anikó!
Örök Asszonyom
2016.02.08. 22:53 L. N. Peters
Szólj hozzá!
Címkék: rigmus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lnpeters.blog.hu/api/trackback/id/8372212
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal
