KÉTSZÁZÖTVENNNYOLCADIK RÉSZ
Nézem tovább a verset, mert – szerencsére – sokkal erősebb rész következik:
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
Ez a négy sor a versnek kerek és szép része. Személyes vallomás.
„Engem a látvány meghazáztat,”
Az előző sor okozta kátyúból a vers szekerét csak Herkules emelheti ki – azaz a líra nyelvén a nagyon erős és hiteles személyes érzelmi részvétel.
„Engem a látvány meghazáztat,”
Ez valóban nyelvi lelemény – nem is akármilyen.
„…meghazáztat,”
Új igék viszonylag könnyen keletkezhetnek a magyar nyelvben, de az alkalmi szóalkotások zöme kihull a rostán.
„…meghazáztat,”
Úgy gondolom, az ilyesféle igék örökre a lírában maradnak, hétköznapi használatukra az esély csekély. Különös módon ennek éppen a bennük felhalmozott hatalmas jelentéstöbblet az oka.
„…meghazáztat,”
Mit is jelent?
Aligha lehet néhány sorban összefoglalni, legfeljebb a benne rejlő legfontosabb motívumokat:
- A hazáról való töprengésre késztet
- Felidézi a haza iránti érzelmeket
- Elmerít a hazáról szóló érzelmekben
- A haza képét állítja elénk annak ellentmondásaival együtt
- Elérzékenyít
Kell persze a sor első fele is.
„Engem a látvány meghazáztat,”
Így teljes. A felidézett látvány indítja el a haza iránti érzelmeket.
„…meghazáztat,”
Valami könnyes-bús érzékenység is rejlik a sorban.
„Engem a látvány meghazáztat,”
A következő sor igazolja is ezt.
„én városom megkönnyezem,”
Semmiképpen sem valamiféle sírva vígadó, üres díszlethazafiságról van itt szó. Az egyszerű forma és a természetesség általában a valódi érzelmek foglalata. Parti Nagy szinte elrejti versében ezt a néhány sor, mint aki bizonyos mértékig szégyelli is áradó érzelmeit.
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
A vers talán legtisztább és legmélyebb része.
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,”
A második sor mintha kissé magyarázná is az elsőt. Parti Nagy ebben a versében először nyúl ehhez az eszközhöz. A magyarázat azonban nem fontoskodó, hanem a maga tömörségével egyben tovább is építi a verset.
Az építkezés a következő két sorban is folytatódik:
„Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
Távolról közelítve – de nem valami leírási rend, hanem egy nagyon közvetlen asszociáció-sor alapján.
A kulcskifejezések:
„meghazáztat”
↓
„városom”
↓
„Budapest”
A „meghazáztat” egy másik sorozatnak is kiindulópontja:
„meghazáztat”
↓
„megkönnyezem”
↓
„hat”
A két sorozat ugyanoda torkollik, és a negyedik sor erős kontrasztjával kerül szembe:
„és lázmérővel szúr szemen.”
Minden nyelvi elem a helyén van. Kiváló szerkesztés.
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
Igazán mintaszerű szegmentum. Újra felfelé ível a költői erő.
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,”
Szépen helyezi át a hangsúlyt. A haza túl tág, nehéz vele mit kezdeni. Ha nem akarunk a közhelyek szintjén ragadni, konkretizálni kell.
Haza
↓
Város
A klasszikus költészet is így jár el.
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,”
Az újabb lépcsőfok: a „városom” konkretizálása.
„Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
Lírai Én és hazája viszonya nem problémátlan:
„Budapest, mint egy nyári láz hat,”
Bonyolult és ellentmondásos kapcsolat megfogalmazása. A kulcskifejezés természetesen a
„nyári láz”
Ez így persze kétértelmű kifejezés, hiszen a „nyári láz” jelzős szerkezet egymással ellentétes dolgokat jelenthet:
- Nyári ünnepi érzés, boldogság
- Kellemetlen betegség
Meggyőződésem, hogy itt Parti Nagy tudatosan alkalmazza, érzései végletes ellentmondásait akarja vele illusztrálni.
„Budapest, mint egy nyári láz hat,”
Közös elem: a felfokozottság. Ezt jelzi a „nyári láz”.
„és lázmérővel szúr szemen.”
Hiba lenne most ebben a horrorisztikusságot, és kép hiperbola-jellegét kiemelni. A Költő nem annak szánta.
Láz
↓
Lázmérő
Elsőre nem nagyon szerencsés kapcsolat. Konkrét képre váltani nem is érdemes; a lázmérővel szemen lehet ugyan szúrni valakit, de itt most aligha testi lázról, valamely betegség tünetéről van szó. A kapcsolat átfogóbb:
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
És bonyolultabb is. Az első sorban található „látvány”-ra a képszerűségre felel a negyedik sor. Talán így modellezhető:
Látvány → könnyek
↓ ↓
lappangó tragikus jelek
↓ ↓
Hazaszeretet ↔ Tünetek (láz)
↓
A tünetek mögötti valóság
↓
Lázmérő → a problémák tudatosulása (Szemen szúr a látvány)
„Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”
Az alaphang tragikus: a Költő az ország problémáit mélyrehatónak, vagy éppen megoldhatatlannak látja.
Folytatása következik.
